Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
síelve írtam, 's most kénytelen vagyok levelemet bezárni. Szüleim Berzsek úrnak szíves üdvözletüket küldik, 's Betta néninek számtalan csókjaikat. Én pedig kezeit ezerszer csókolva maradok mély tisztelője Arany Julcsa. [Czimzés:] Kedves Bella néninek, szeretettel. 14. Arany Juliska Rozvány Erzsébetnek N. Kőrös január 9. 1859. Édes lelkem kedves Betta néni! Igen kedves levelét megkaptam végtelen nagy örömemre. Betta néni engedélyével élve, sietek arra mielőbb válaszolni. Igen igen köszönjük, kedves Betti néninek irántu[n]k tanúsított jóságát, 's örömünkbeni résztvevősét. Ilidjo meg szavai őszinteségéről ép' ugy meg vagyunk győződve mint saját maga. Hanem Betta néni kérelmét nem teljesítettem: hogy levelét ne mutassam meg Apámnak, mert megmutattam. De hogy is ne mutattam volna meg, mikor neki az ilyen szívből fakadó, 's általa anyira szeretett lénynek szájából, vagy tollából jött szavak sokkal nagyobb örömöt okoznak, mint a lapoknak üres, hideg, gépiesen menő magasztalásai. Betta nénit Apám igen igen szereti; 's nem csak szereti hanem tiszteli [Innen a lap aljából 3 cm. levágva] Kedves Betta néniéknek üdvözletüket, a' amit is igen köszönünk. Oh kedves néni, hogy elvan Beretvás általa ragadtatva! Hogy dicséri, hogy tiszteli Betta nénit! Hányszor elmondta, hogy soha sem látott életében oly derék kedves nőt 's hozá még oly rendes háziasszonyt! Ezerszer bocsánatot kérek hogy eztet megirom. Tudom hogy nem szép ez tőlem, mert mintegy liizelgésként tűnik föl Betta néni előtt. Hanem ez, oly nagy örömet okozott nekom, oly lelkemből beszélt Beretvás midőn Betta néniről annyi magasztalással szólt. Én tökéletesen hiszem ösmerhetni Betta nénit 's jól tudom hogy ennek megírásával épen nem osinálok örömet, hanem nekem ezt igen jól esett megírnom, 's bár mi történjék is velem már megirtam. Én is óhajtottam volna Szalontára elmenni. Hanem a' mily mértékben vágyom Szalontára, ép oly mértékben borzadok Ercsey — [Az előbb jelzett levágott rész másik oldala] Már két alkalom lett volna a' kivel haza lehetett volna mennem Az egyik Kalocsa ur a' másik Farkas Félix ur. Tegnapelőtt kaptam Sándor bácsitól levelet, hogy Farkas ur Pestre ment, 's tegnap, azaz nyolezadikán onnan vissza, és én lia a reggeli vonattal Czeglédre mennék, ott találkozhatnám vele. Az igaz hogy a levél megkapása, 's az indulás közt alig egy nap volt az idő; hanem mégis ellehetett volna készülnöm ha épen akartam volna. De ebben az iszonyú hideg időben — a' mi most nálunk van — nem mertein elindulni. Nekem egyáltalában nincsen semmi olyan nagyon jó téli ruhám, a' mi az útra szükséges lett volna; 'saz idő oly rövid volt, hogy lehetetlen lett volna készitettni vagy valahonnan keríteni. E-szerint hagytam jobb időre a' menetelt. Gyulai irt a' múltkor hogy februárban Pestre jön 's akkor Kőrösre is. Lehet hogy ő vele elmegyek akkor, vagy pedig majd tavasszal ha találkozna valaki a' kivel elmenjek. Ismétlem: egyáltalában, legkevésbé sem Ercsey néni vonz oda, hanem a' szalontai kedves ösmerőseim és — Betta néni. Igazán méltóztassék elhinni, hogy Betta néni: Ha elmennék SzaJontára mindenesetre igénybe venném szives hivását 's kimennék vagy elmennék Révre: arra a kedves Révre a' kire még ma is oly édesen emlékszem. 85
