Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

A sok osső mijat még igen kevés házhoz atliatunk látogatást, elejénte a rendbehozásai töltötűk el az időt, most mindég esik, a mit nem igen szeretek, mert nagyon sokan várnák tőlünk, hogy tiszteikegyünk node majd sokat is fecsegek már Kőrösről, hát Szalontán mit csinálnak? hogy vanak? Különösön kedves szülőid, testvéreid? írj gyakran kedves bétám, felejcsd el a közeiebi rósz viszonyt, hid meg nem attam rája okot hogy liaragugy, istenemre esküszöm hogy nem. Minden jó barátomat, (ismerősömet, rokonómat tisztelek csókolok. Jó szülőidet tisztelve, férjemel s gyermekjimel együt kezeiket csókolva testvérjeidet üdvözlőm, téged pedig számtalanszor csókol lelkéből szerető nénéd Arany Jánosnó. 6. Arany Juliska—Rozvány Erzsébetnek N. Kőrös május 29. 1S54. Édes Betta néni! Tegnap, 's tegnapelőtt kaptam meg kedves leveleit, és sietek rá válaszolni. Valóban az első levél olvasásakor zavarban voltam hogy ha írok hova czimezzem levelemet? Már gondoltam azt is, hogy Berzsek úrhoz utasítom, 's ő majd lesz szíves elküldeni. Hanem Betta néni második levele kihozott e zavarból, és megírhatom: hogy jöjön bár meik perezben, itthon leszünk, 's tárt karokkal fogadjuk. Pestre nem mehetünk mostanában; nem engedik a körülmények. Nagyon sajnálom, hogy Februárban írt becses levelére nem kapta válaszomat Betta néni;'s engem' hanyagsággal volt kénytelen vádolni, ha bár nem nyilvánította is ezt levelében. — Én írtam, igazán írtam, még pedig hatodik márcziusban, és így nem sok időre. A napját azért tudom ilyen bizonyosan megírni, mert a naplómba bejegyeztem, 's meg is mutatom Betta néninek, ha majd az az öröm ér, hogy nálunk viszontlátjuk. Kedves Betta néni Anyám egy véghetetlen nagy kérelemmel terheli általam. Osmeri Betta néni jóságát, 's tudja, hogy megteszi, ha teheti. Tehát a kérelem a következő: Legyen olyan jó édes angyalom, vegyen anyámnak e kis mustrával mind színére, mind kelméjére nézve, tökéletesen megegyező ruhát. Az árát nem határozhatjuk meg; csak úgy húsz—huszonöt pengőt szánt rá Anyám. Ha tehát így vehet édes Betta néni, legyen olyan jó s vegyen; de ha ezen az áron nem lehet kapni, akkor semmi eset re se vegyen. A mennyiséget sem határozhatjuk meg; mivel nem tudjuk a kelme szélességét. Hanem Betta nénit kéri Anyám erre is föl, hogy a' menyit elégnek gondol egy sima aljú ruhához, 's egy mantilehoz anyit vegyen. Pénzt azért nem küldünk most, mert félünk az elveszésétől. Majd ha lesz szives hozni Betta néni a' legnagyobb köszönettel adjuk meg. Most. édes Betta néni áldja meg a jó Isten! Jöjön mielőbb, 's mentül több időre. Mindnyájan ezerszer és ezerszer csókoljuk. Hanem a'ki még is legjobban az : Arany Julcsa. 79