Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
Mint Riedl is rámutat, Arany az alakjait összetevő vonásokat a környezetében ismert férfiak, nők, gyermekekből gyűjtötte, formálta. Valóban látta a Rozgonyi-ház sürgő-forgó, vacsorához terítő, a vendégnek ágyat vető szellő járású „piros ábrázatú" fiatal leányát. A vonzó külső, a házias erények mellett, kedélyben, jellemben is meglepő a két nőalak közötti hasonlatosság. Egészséges életkedvük mellett határozottan és szigorúan tiszta jellemek. Tartózkodók, mélyen érzők, de boldogság vágyuknál nagyobb a büszkeségük. „Akarok Tar Lőrinc félesége lenni" — mondatja a sértett büszkeség Rozgonyi Piroskával. Szinte ugyanez a helyzet a Rozványi lánnyal. Büszkeségből egyezik bele házasságába. Anyja félrevezeti s így azt hiszi, nem kellett a szeretett férfinek. Nem kér tehát magyarázatot, „igen"-t mond. Amikor szabadulhatnának a kénytelen kötelékből, a becsületérzés mindkét nőt visszatartja: a Rozgonyi-lányt a házassági eskü, a Rozványit ugyancsak az adott szó köti. — Az önmagukkal való tusakodás, kemény küzdelem is egykép jellemzi mindkettőjüket: boldognak látszani a világ előtt s méginkább: nem terhelni saját bajukkal a kímélni óhajtott idős apjukat. Még a hajótörött élet kolostorba temetésének gondolata is megvan mindkettőjük életében. Sőtér István Toldi és szerelme c. tanulmányában rámutat, hogy Arany erkölcsi világában az emberi cselekedetek súlyát mennyire „egy végletesen aggályos, fájón érzékeny felelősségérzet mérlegeli". 6 8 Ez az aggályos lelkiismeret is egyképp tulajdona a két nőalaknak. Bár Toldi a bűnös, Piroska mégis magát okolja: „dacos gyermeki makrancát", hogy nem fedte fel Miklós álharcát. A Roz.ványi lányt is, bár házassági köteléke felbontásával férje útját akarta szabaddá tenni, haláláig gyötörte a lelkifurdalás a válás miatt. Amikor Arany újból hozzáfog, hogy végre befejezze a Toldi Szerelméi, Rozvány Erzsébet sorsa már kész, lezárt egész. S mint ahogy a még „barna hajjal" kezdett Daliás Idők Piroskájára nyilvánvalóan hatott a „virágszál" tanítvány, hatása nyomait követhetjük a Toldi Szerelme „bús-éneké"-ben is. Eddig a mű emberi ihlet-anyagát Riedl nyomán csak Arany Juliskában kerestük. E felfogást Rozvány Erzsébet sorsa, jelleme, Aranyékkai való benső kapcsolata ismeretében módosítani kell. A most előkerült adatok alapján úgy látszik Rozvány Erzsébetre — a neki írott versen kívül is — mint Arany költészete egyik ihletőjére tekinthetünk. 6 8 SŐTÉR ISTVÁN, Toldi és Szerelme. ITK. 1958. 2—3. sz. 222—229. 1. 70
