Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

E levelet követő téltől: 1862. jan. 23-tól számítja kapcsola­tukat Széli Kálmán. 5 3 1863 márciusában váltanak jegyet s még az év augusztusában meg is esküsznek. Arany juliska mint szalontai papné személyes kapcsolatba kerül Rozvány Erzsébettel. Azt írja anyjának, egyedül ő az, „akihez egész őszinteséggel mehet sok dologban utasítást kérni." (1865. márc. 5.Függ. 27.). Lánya házas­ságával Arany számára is megerősödnek a Szalontára visszahúzó vágy szálai: sógorával és vejével telekvásárlási ügyekben levelez. Rozvány Erzsébet életébe a 60-as évek nyilvánvaló válsá­gokat hoznak. 1859. aug. 31-én Ercsey Sándor írja Aranynak, hogy „Rozvány Betti most egy pár hét óta itt időzik Szalontán, és még, mint mondja, néhány hetet itt fog tölteni". 5 4 Betti boldogtalan házassága mindinkább nyílt titok családja előtt. Egy ilyen haza­utazáskor Bersek levélben panaszkodik sógorának feleségi- hideg­sége s az ezzel kapcsolatos nézeteltérések miatt. „Irigylem a földön­futót. . . cserélnék a legszegényebb napszámossal. . ." — írja. Sógora részvéttel válaszolja: „Sajnállak Sógor, szívemből sajnállak de te most ne hívjad őt, mi majd rábeszéljük, hogy menjen magától vissza." 5 5 Betti — láthatólag nem először — visszatér. Egy időben úgy vélik, egy gyermek talán segíthetne rajtuk. Mivel sajátjuk nincs, örökbefogadásra gondolnak. A férj egy állítólagos termé­szetes gyermekéről van szó, de amikor felesége utána jár, kiderül, hogy nem lehet az övé, mert Bersek a kérdéses időben fogoly volt. A felesége szerelméért folytatott meddő küzdelem után a férj alkalmi kalandokat keres, ezzel viszont vérig sérti asszonya önérzetét. Látva mindkettőjük boldogtalanságát, Rozvány Erzsé­betben megerősödik a meggyőződés, hogy szerencsétlen házaséle­tükön csak válással segíthet. Hogy férje számára az új házasság lehetőségét biztosítsa, úgy gondolja, kolostorba vonul és így férje egyházilag is köthet új házasságot. 1862-ben édesapja, Rozvány József is meghal, így az iránta való tapintat sem tartja tervétől vissza. Érdeklődni kezd, hogyan tudná elgondolását megvalósí­tani. 1863 februárjában levelet ír Arany Juliskának ez ügyben, de nem mint sajátjáról, hanem mint egy Pesten nem ismerős nő dol­gáról ír. Az illető egyetlen kikötése, hogy tanítani szeretne. Juliska azonban nem vállalja a dolgot, mert ismerősei szerint ilyesminek az elintézéséhez oly nagytekintélyű valakinek kellene lennie, mint Batthyányné vagy Bohusné. (K. n. Függ. 23. sz.) Rozvány 5 3 Szel Kálmán—Sziládv Áronnak 1863. ápr. 13. MTAK. Szilády­lev. 6 4 Ercsey Sándor—Arany Jánosnak, 1859. aug. 31. NszAJEm. Ki­adatl. 5 5 .MARTA, 8.1. 62

Next

/
Thumbnails
Contents