Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
E terjedelmében is tekintélyes, tartalmában nem egyszer közérdekű hat levél olvasásakor meglepnek a levél írójának friss megfigyelései. Arany Juliska korai halála irodalmunknak is vesztesége. A jótollú levélíróból a múló évek, a sokasodó emlékek könnyen formálhattak volna jelentős emlékírót. Leveleinek mozaik darabjaiból ríj adatokkal, színekkel egészül ki Aranyék pesti élete, a költő helyzete s a köreikben zajló politikai élet. Arany János — leánya levelei szerint — jobban érzi magát Pesten, mint Kőrösön (1860. ápr. 28. Függ. 18.). — 1861 elején Juliska már egyenesen azt írja, hogy apja „elemében van, kivéve azt a sok aprólékos kellemetlenséget, ami a szerkesztéssel jár" (1861. márc, 10., ápr. 28. Függ. 19-20.). Sok munkája mellett még arra is szakít időt, hogy könyvbeszerzési jegyzéket készítsen, vásárlási kedvezményt járjon ki szalontai ismerőse, Horváth József [Horváth János irodalomtörténészprofesszor édesapja (Horváth János, Tanulmányok. Bp. 1956. 463 — 465. 1.)] kérésére a margitfai olvasóegyletnek. Juliska szerint egészsége is jobb, mint Kőrösön. A munkát tehát jobban bírja, csak a kevés jövedelem nyugtalanítja a költőt, „ami bizony nagy fátum családos embernek, s főleg Pesten, ahol minden méreg drága". Az első friss benyomások, új emberek, új munkakör mindenképpen megpendítették Aranyt, feledtették bajait. . . Ahogy azonban múlt az idő, túlnyomórészt ismét azok kezdik foglalkoztatni (1861. nov. 23. Függ. 22.). Aranynét főleg a „nagyvárosi háztartás kellemetlenségei" érintik. Családi eseményeik közül Laci erdélyi útjáról ír Juliska, amely során Bettiéket is fölkeresi, ui. barátjával számba vették az ismerősöket, akiknél útközben megszállhatnak. Juliska őszi leveléből kiderül, hogy Laciék valóban voltak Héven (1861. nov. 23. Függ. 22.). Hazatérve, Aranyékat meglepi fiúk alapos beszámolója. Juliska leveléből a családi közvélemény tükröződik, amely elsősorban a költő véleményét jelenti fiáról. Arany ui. útinapló írását tanácsolta Lacinak, bár írói hajlamot szinte föl sem tételez róla. Jellemzően írja Juliska: „Ha valamit meg lehet előre jósolni, akkor azt megjósolhatjuk, hogy ő belőle nem lesz költő vagy író". Ezután jellemzi bátyját, kiemeli higgadt, egészséges, józan felfogását, becsületességét s benne a „közönséges, de nem középszerű" ember megtestesítőjét látja és becsüli. E családi vélemény jól megérteti, mekkora meglepetést jelentett elsősorban Aranynak, fia későbbi költői sikere. Juliska levelei a személyes vonal kozások mellett bepillantást engednek Csengery körének politikai- és irodalmi szerepébe is és 60