Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
Rozvány Erzsébetnek ajádékozhatta, mert az ő hagyatékában maradt meg (Függ. 10.)Maga a levél megírásának ténye, a feledékeny vendég értékeivel való törődés s a levél bevezető része is arról tanúskodik, hogy Rozvány Erzsébet valóban „kedves vendég" volt Aranyéknál. E hónapokban Betti és Juliska levelezésének központi tárgya Gyulai Pál és Szendrey Marika egybekelése. Kőrösre jövetele, ui. esküvő után oda ígérkeztek, de aztán egyenesen Kolozsvárra mentek. 1858 decemberében Szalontán is olvastak Arany akadémiai taggá választásáról. Betti úgy látszik Juliskának írt levelében reagált a hírre s mivel talán úgy érezte, szavai túlcsordultak vagy talán éppen mert az ellenkezőjét akarta: — arra kérte Juliskát, ne mutassa meg levelét édesapjának. Az, nyilván, mert érezte, hogy ezt a kérést nem kell komolyan venni, megmutatta, s erről be is számolt (1859. jan. 9. Függ. 14. ). Arról is ír, hogy voltak és vannak Szalontára utazási lehetőségei. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: „isméilem: egyáltalában, legkevésbbé sem Eresey néni vonz oda, hanem a szalontai kedves ösmerőseim, és — Betta néni." A levélben Juliska Ercsey Sándor feleségére panaszkodik: „amily mértékben vágyom Szalontára, ép oly mértékben borzadok Erese-" E csonka szó át van húzogatva, de még olvasható. A következő sorokat — a lap aljáról mintegy hármat Rozvány Erzsébet úgy látszik tapintatból — leA'ágott, megsemmisített. Sajnos a levél ezzel megcsonkult s még hozzá az az érdekes rész, melyben Juliska arról írt, apja mennyire szereti és tiszteli Betlit. Az Ercseynével kapcsolatos témát Juliska következő levelében (1859. febr. 26. Függ. 15.) is folytatja. 1859. tavaszán Betti és Juliska ismét együtt voltak Pesten. Bevásároltak s Aranyné meg volt elégedve mindennel, amit vettek. Juliska a közösen választott karperecet föl is tette „egy előkelő család" majálisán, ahol beleakadt táncosa ruhájába, eltört s egy levélkéjét elvesztette, mint a valószínű e majálison szövődött első szerelmének szép reményét is. „Csak ha bimbófővel asznak a virágok, oh ez fáj. . ." iratja a költővel apai gondja. Szerelmi bánatát Juliska Szendrey Marikával osztotta meg. 5 1 Bettinek csak októberben ír, előtte való nap, mielőtt apjával a Kazinczy-ünnepségekre Pestre megy. A levél uralkodó témája heves lelkifurdalás: „mennyire megsértettem én önt Pesten létünk alkalmával". Konkrétum nem derül ki, csak Rozvány Erzsébet jellemére vetül belőle újabb 5 1 Arany Jul :ska—Szendrev Marikának, 1859. okt. 30. ROLLA, 35— 39. 1.
