Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

szik, Berseknek vagyona nem volt, állás után nézett. Közhivatali pályára nem godolhatott. Zichy Ödön bihari birtokán, Réven lett tehát jószágkormányzó. Hogy éppen e vidéken keresett és talált elhelyezkedést, nyilván felesége családjának közelléte befolyásolta. Itt éltek 1853-tól Bersek haláláig, 1865-ig. Rév a Királyhágó, a Sebes-Kőrös és a nagyváradi—kolozsvári vasútvonal mellett, fekszik. Itt kezdődik a minden útleírásban „vadregényes" jelzővel illetett révi sziklaszoros az un. „Tündérvárral". A környéket románok és magyarok lakták.

4

8 Betti féléves asszonykorában került ide. Alig 24 éves. A bécsi mozgalmas élet érdekes kerete szétesik s csak a nála 23 évvel idősebb férj marad. Bár tudja asszonyi kötelességét, de mivel csak kötelességből él férjével, együttélésük mindkettőjüknek gyötrelmes. Betti azonban egyelőre hallgat, mint irodalmi rokona, Rozgonyi Piroska. Büszkébb vala, mintsem tűrne olyan dolgot, Hogy a világ előtt ne legyen ő boldog; (Toldi Szerelme V. 92.) Sivatag életében szép lánysága eleven emlékei: családja és Aranyék jelentik az oázist. Keresi is őket, mikor csak teheti. 1854 májusában — úgy látszik Pestről hazatérőben — készült Kőrösre. Levelére az akkor 13 éves Arany Juliska válaszol. A rajongó bakfis szeretetével csodálja, tartja eszményképének a mindössze 25 esztendős Betta „nénit", akit családja nevében hív Kőrösre (1854. máj. 29. Függ. 6.). Juliska e levelében naplóját emlegeti: abba jegyezte föl mikor írt utoljára. Vajon e napló is a családi levelezéssel hamvadt el 1944-ben, vagy már előbb megsemmisült ? Juliska egy kelme vásárlási kérést is közvetített a levélben. Betti ment és vitte a ruhaanyagot. Az évek során — mint látni fogjuk — mindig ott van Aranyék környezetében, ha valamiben segíteni tud, vagy örömükben, bánatukban osztozhat. Lélektanilag érthető: önmagán túl néző nemes lélek, aki ragaszkodó szeretetét áttranszporálja s kiárasztja a szeretett lény családjára is. 1857 nyarán Aranyék a szünidőt Szalontán töltötték s kirándultak Bettiékhez Révre is. Rozvány György nyomán Kolosvári Aladár azt is följegyzi, hogy a költő meglátogatta a községi tanítót, Szántó Józsefet, aki a debreceni theologia felhívására jött el a révi szegénységbe magyar lanítónak s élt maga fejte kecske4

8 K. NAGY SÁNDOR: Bihar-ország. Útirajzok. N. Váiad, 1885. 96—97. 99. 1. 56