Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

kozóan néhány részben már elmosódott emlékeztető szó sorakozik egymás alá: ,,Gyür.[ü] — 4>/

2 gyertya — pap"

4

6 1852 augusztus elején Aranyék is megérkeztek Szalontára és így minden bizonnyal részt vettek Betti esküvőjén. Talán ide gyökerezik az ihlet, hogy az 1853-ban kezdett Daliás idők második dolgozatában feltűnik a táncoló menyasszony feledhetetlen képe: „Azután egyedül lejte szép Piroska, Földig hófehérben, mint egy virágos fa," (II. é. 50.) A végleges kidolgozásban mint Anikó párna-tánc változata kerül a Toldi Szerelmé be. De érdekes, hogy Aranyt a többi, az 1850-es évek elején írott epikus műveiben is mennyire foglalkoztat ják az első szerelem vagy az első csalódás tüzében égő fiatal nő lélektani problémái: a szerelmében megalázott Édua, a „koros, de bajnok büszke vőhöz" kényszerített Katalin, Rozgonyi Piroska, az Öldöklő angyal-b&n apja kívánságára „igen"-t mondó, most szintén menyasszonyi táncát lejtő Anna. Ez utóbbiban a még önmagára s a szerelem hatalmára rá nem eszmélt nő pontos lélektani rajzát adja: „. . . a hölgy inkább csüggeteg, Szemei földre függenek, Szokatlan érzéstől remeg, Ugy, mintha felriasztott vére Özön boldogságától félne, Ama boldogságtól, miért Talán sokall is ennyi bért S míg áldozatul nem esék, Lázad a szűzi büszkeség. Magyar leánykint — nem henyén, Hivalkodásban — nőve fél, Az apai lak tűzhelyén Oly ép maradt e szűz kebel, Mint a gyümölcs, mint a gerezd, Melyen érettség hamva rezg, De illető kéz nem nyomott Reá még szennyet és nyomot. Előtte a szerelmi vágy, IIosszú napok, álmatlan ágy, Fülmile szó, rejtett magány ' MTAK. Ms 10.234/i. 53