Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

kérdést én ominosusnak vélvén, hirtelen elgondoltam, liogy a kellemetlen helyzethez vig areot vágok s hirtelen feleltem „ha az egész világ előtt beösmerném is, hogy én irtam Szalonta monográfiáját, de Gyulai Pál, a szigoiú kritikus előtt — eltagadom." E feleletemre Arany édesden mosolygott, Gyulai ajkán is egy kis mosoly vonult át, s már nyájasabban mondá: „ez esetnél pedig nincs semmi ok reá," s azzal Arany asztalához ment s elővette a budapesti közlönynek az nap megjelent, épen március 15-iki számát s hangosan felolvasta abból monográfiám igen kedvező, terjedelmes ismertetését és méltányló kritikáját. — A felolvasás alatt Arany mellettem állott, s folyvást kedves mosoly ült arcán, és egyszer, midőn Gyulai ur egy percre egy pontnál megállott, Arany azt súgja nekem: „ne higyj neki, hasból olvas" s ezután még jobban mosolygott. — A felolvasás után, -— mert gondoltam, liogy Arany csak tréfált velem, szerettem volna művem ismertetését magam is elolvasni, de a szemérem visszatartott, nehogy Gyulai ur felolvasásának hűségén kételkedni látszassam; hanem, amidőn Arany lakából eltávoztunk, első gondom volt a közlönynek illető számát felkeresni ós a Gyulai ur által felolvasott cikket végig nézni. Ekkor győződtem meg, liogy Arany velem, mint bizalmas embereivel szokta volt, csakugyan mókázott, s ezen velem való ártatlan humorizálását kedvesen tartottam meg emlékezetemben. * Arany Petőfihez 1847. dec. 13-ről irott leveléből olvashatjuk, liogy ő Petőfivel „polturás gyertva fíistöluő hamvánál ostoba versek rögtönzésében vetélkedett." Szalontán akadt hozzájuk még egy harmadik rimkováes is, Balogh .János, Aranynak barátja. 1848 dec. elején Arany és ez a Balogh, Petőfi látogatására Debrecenbe rándultak. Egy este a Bika vendéglőben hároman egy kis kerek asztalnál. Petőfi és Balogh rímekkel dobálóztak egymásra. Amint a pincér a rostélyost nekik behozta, és Petőfi ezt megízlelte, azt mondja Baloglmak: „erre mondjon kend kádenciát: „be jó ez a roszprádli." — Balogh hirtelen rákezdette: „Be jó ez a roszprádli: .Jobb mint a bolti kvárgli, Sütötte a jó Náni, Ki nem szereti a PármiZán sajtot." Petőfi hirtelen belevágott Balogli rimelésébe: „Tedd be ajtód ! Rossz rím fajta Tőr be rajta, Fülem sérti, az ebadta." Erre ismét Arany mosolyogva hüvelyk ujját bökdösvén Petőfi felé, mondá: „Ni, Szalonta Tul tett rajta." Erre mindhárman erős kacajba törtek ki, ugy, hogy az ott lévő vendégek figyelmét egészen magukra vonták: de mulatságukban senki sem háborította meg, mert csakhamar megtudták a vendégek, kik mulatnak oly kedélyesen a kis asztalnál. 158