Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)
49. Szél Piroska Rozvány Erzsébetnek Budapest, [1882], október 28 Kedves jó Betty néni! Szegény jó nagymamám nevében irom a levelet, hogy megköszönjem kedves néninek irántunk tanúsított részvétét. Jól irta édesnéni, hogy vigaszról szó sem lehet, mert. oly lény vesztesége, mint drága nagyapámé pótolhatni lan: az ür, melyet itt hagyott, örökre ür marad. Lénye meghalt számunkra, * s nélkülöznünk kell kedves arcát, nyájas beszédét, Szeretetét s gyöngédségéi s mindezt a földbe kell tudnunk hamvadni s porladozni! Oly szép volt kiterítve, mintha csendesen aludt volna, semmi szenvedés, semmi fájdalom arcán: sőt talán ajka még mosolygott is! S most mindez itt a hideg földben a férgek martaléka! Igazán borzasztó dolog ez a halál, elszakítja az embert, szeretteitől örökre! Szegény jó nagypámnak mostani betegsége alatt a halálra sem mi, sem ő maga nem gondoltunk. Csütörtökön délután ugyan igen rosszul volt, kezei, lábai egészen hidegek lettek, de gyors orvosi segély megmenté őt s szombaton délután, tehát halála előtt való nap állapota föltűnően javult. Szombaton ugyan az éjet nyugtalanul tölté, de vasárnap ugy 11 óráig tűrhetően volt; csak akkor lett ismét rosszul. Azonnal orvosért futott Laci bácsi s ez épen csak meghalásra ér ide, moly rövid s csak egy csuklósból állott s nem volt kinos. A többit tudja édes Betty néni. Kedden eltemettük s azóta mi élünk s igyekszünk magunkkal elhitetni, hogy ő rá nézve is jobb volt! Szegény jó nagymama egészen oda van: azóta folytonosan láz és most ismét a legnagyobb mérvű köhögés gyötri: csak.arra kérem Istenemet, adjon neki erőt, a jó nagymamának egészséget e súlyos csapás elviselésére. Nagymama csókjait küldi. Betty néni kezeit csókolja tisztelője Pi roska Rozvány néninek nagymamával együtt csókoljuk kezeit. 50. Arany Jánosné Rozvány Erzsébetnek Szél Piroska írásával Pest, 1883. jan. 24. Kedves Bettám! Miután képtelen vagyok hogy a nevemet is aláírjam, felejthetetlen drága férjem halála ólta, olyan valami reszketegség vett rajtam erőt, hogy igen sokszor az ivó-pohárból is két kézzel iszom meg az italt. Jól esett látnom kedves de rövid leveledből, hogy te és kedves jó Néném még mindig a régi jók vagytok, a kik boldog és boldogtalan napjainkban mindig a legmelegebb rokon érzelemmel viselkedtetek és viselkedtek irányunkban. Oli édes Bettám, de más volt a fiatalkori szerencsétlenséget viselni, és milyen más most ilyen előlialadott korban mindenemet elveszteni, erről szóval lehetne sokat beszólni irni nem lehet. Csak annyi távolságra lennénk egymástól hogy lietenkint egyszer találkozhatnánk; milyen jól esne ez nekem. Hogy itt fenn találkozhassunk, arra nem is gondolok, mintán többszöri kérelmemet, gyere fel hozzánk, nem teljesítetted most csak azon esetben történhetnék meg, ha Lovassynéhoz feljönnél, akkor lenne módunk ki lieszélhetni magunkat. Különben nekem most az a vágyam, liogy ha a nyarat megérhetem, jó testvérjeim Sándorokhoz akarok lemenni; akkor reméllem hogy többször találkozhatunk. Körülményeinkről tudakozódéi édes Bettám, képzelheted ha nem is mondom, milyen szomorú napjaim vannak; vendégem minden nap van, több mint bármely időben volt, sok jó lélek részt vesz szomorú napjaimban, 116
