Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
26 Közben visszatér egy nagyon régi iranisztikai témájához is: On the Ephedra, the Hum Plánt and the Soma. 9 4 — Ekkortájt veszti el régi jó barátját Th. W. Arnoldot, a nagy iszlámológust, kiről szóló emlékbeszédét 5 5 a Brit Akadémia adta ki. Ekkor már megkezdődött Stein kutatásainak két évtizedet betöltő harmadik szakasza, mely szervesen kapcsolódik az első és másodikhoz. Az első szakasz központi problémája: Észak-India régészete, történeti földrajza. — A másodiké: az India és Kina közötti utak, kulturális kapcsolatok. — A harmadiké: India és Előázsia (különösen Mezopotámia) ősi kapcsolatai. Legelőször, még 1923-25-ben, a szindi Mohendzso-daro mellett, Sir John Marshall az i. e. III. évezredbe visszanyúló civilizáció emlékeit fedezte fel és ásta ki. Stein viszont 1915-16-ban, II. expediciójának befejező aktusaként Szisztánban olyan leletekre bukkant, amelyek hasonlóságot mutattak egyes Szuza és Gwadar 9 6 környékén kiásott tárgyakkal. így azután fölmerült benne a kérdés, hogy vájjon nincs-e összefüggés az indusvölgyi legrégibb kultúrák között? 9 7 Énnek a földerítésére egész sorát vállalja a fárasztó expedícióknak. 1927-28 telén Beludzsisztánt, illetve Brit-Mekrán területét kutatta át, 98 s utána Irakon (Ninive, Hatra, Palmyra) és Görögországon át Budapestre is ellátogatott. 1932-33-ban végrehajtott két expedícióján meg Perzsa-Mekránban és a Perzsa-öböl mentén végzett kutatásokat, a Harvard University és a British Museum támogatásával. 9 9 Ez volt egyetlen olyan expedíciója, melyen európai kísérőt is vett maga mellé, dr. Fábry Károly fiatal indológust. Kutatásai értékes föltevéseket vetettek fel, vagy valószínűsítettek, mind az Indus-völgyi legrégibb kultúra nyugati relációit, mind az árja bevándorlás körülményeit illetően. A védai szanszkritot beszélő árja nép, mely Stein szerint azonos azzal a hajdan Mitanni vidékén, tehát Anatolia szomszédságában élő pásztor néppel, melyet a hettita feliratok az i. e. XVII. században említenek, — a közép-perzsiai sivatagi zónától délre, a Hilmend-medence táján vándorolt át az Indus völgybe, elszakítva így a brahui nép dravida őseit az indiai dravida tömbtől. A mohendzso-daroi pecsétek feliratai valószínűleg valami dravida-féle nyelv emlékei. — Mintegy 500 X 430 km területet kutatott át. A legragyobb romhelyen, a Periáno-ghundai dombon (,,Boszorkányok dombja") és Dabarkót nagy romhalomján végzett ásatásai a mohendzsodaroival rokon khalkolitikus civilizáció maradványait tárták fel. De arra is talált régészeti bizonyítékokat, bogy az Indus felé innen vonultak az árják. A Rigvéda himnuszainak költői előtt Vazirisztán (Arrachosia), azaz ez a táj jólismert volt. Végül a Mekránban és Beludzsisztánban tapasztalható deszikká9" Bulletin of the Sohool of Orientál Studics VI (1931). 501 — 14. 9 5 In Memóriám Thomas Walker Arnold 1864—1930. London, 1932. 9 6 Gwadar Mekránban van, a Beludzsisztánnal határos tengerparti tartományban. 9 7 "It obviously became a tosk of very great, interest to traee the links betweeri that earliest yet known Indián civilization as revealed at Mohenjodaro and the ancient oultures of Elam and Mesopotamia." Journal of the Roval Anthropologieal Instituto LX1I (1934), 182. 9 S An Arohaeological Tour in Waziristan and Northern Baluchistan. (Memoirs of the Arohaeological Survey of India No. 37), Calcutta, 1929. 98 Pp. 27 Plates. 4°. - An Arohaeological Tour in Uppor Swat and Adja,.ent Hill Traoks. (Memoirs No. 42), Calcutta, 1930. 115 Pp. -f 8 Plates. 4°. — An Arohaeological Tour in Gedrosia. (Memoirs No. 43), Calcut ta, 1931. 211 Pp. and 46 Plates. 9 9 Arohaeological Reconnaissances in Southern Persia. The Goographical Journal LXXXII (1934), 119 — 34.
