Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
21 tette át kutatásai — most ismét földrajzi kutatásai — színhelyét. A Kanesou folyó forrásvidékén súlyos baleset érte: badaksáni csődöre felágaskodva hanyattesett, Stein Auréllal a hátán. Ha éppen ott nem lett volna tőzeges a talaj, egyszersmindenkorra befejeződtek volna Stein utazásai. így több kisebb zúzódás mellett csak bal combjának izmai roncsolódtak össze. Két hétig mozdulatlanul feküdt tábori ágyán, azután levitette magát Kan-csouba. Ott a belga misszió páterei — közöttük De Smedt, (aki később mint kiváló mongolista vált ismertté) — apránként talpraállították. Itt értesült a világháború kitöréséről is. Szeptemberben azután féligmeddig még nyomorékon nekivágott a Pej-sán sivatagos láncain át egy 800 kilométeres vándorlásnak, amely a Tien-sán északkeleti lábához, majd Barköl és Gúcsenen át Turfán oázisába vitte. A tél folyamán térképezte a turfáni (lün-csuni) depresszió vidékét, mely legmélyebb helyén 294 m-rel van a tengerszint alatt. 7 2 Fő célja azonban az volt, hogy a számos nagyterületű rommezőt, ahol előtte már német (Grünwedel, v. Le Coq), orosz (Oldenburg) és japán (Otani) expedíciók kutattak, mégegyszer átkutassa. Az eredmények igazolták: kéziratokat, művészeti tárgyakat talált, s Murtukban, buddhista szentélyekben nagyszépségű freskók tárultak szeme elé. Mióta mohamedánná vált itt a lakosság, e freskók ki voltak téve az elpusztításnak. Stein ügyes technikával lefejtette ezeket a falakról és gondosan elcsomagolta. Régi temetők sírkamrái is annyi tárgyat őriztek meg a nagyon száraz éghajlat alatt, hogy általuk rekonstruálni lehet a VI-VII. század turfáni oázisának a mindennapi életét és Perzsia—Kína kereskedelmi kapcsolatait. Mint expedíciója folyamán többször tette, most megint három felé osztotta karavánját. Először Koriában, majd június végén Kásgarban került megint össze derék indiai földmérőivel, akik más és más úton vonultak haza, Nyugat felé, értékes térképező munkát végezve. Kásgarban azután újra csomagolták a 80 súlyos teverakományt kitevő (182 ládányi) podgyászt, amelyet India felé indított útnak Stein. A szép murtuki freskók és egyéb tárgyak a Pamíron és Karakorumon át épségben érkeztek meg az új-delhii múzeumba, ahol Stein jó barátja Fred H. Andrews rendezte azokat, aki akkor Kásmir állam Technikai Intézete és Iparművészeti Iskolájának igazgatója volt. — Stein maga meg a selyem hajdani útját kutatva és anthropológiai méréseket végezve átkelt a Pamíron; 1915 október végén Szamarkandba érkezett. Onnan — részben vasúton — december elején Perzsia Szísztán tartományába, az ókori Szakasztanéba, a letűnt szakák földjére utazott. Ott — immár a harmadik telet töltve régészeti kutatással — a Kóh-i Khvádzsa sziklás hegyén, zoroasztriánus hagyományoktól megszentelt helyen, egy hajdani palota nagykiterjedésű romjai között falfestményeket fedezett fel, a legrégibbeket Perzsiában. Ezek a szasszanida korszakból való Rusztem-ciklus legendás hőseit ábrázolják. Talált párthus eredetűeket, hellénisztikus stílusúakat is. — A Hamun mocsaraitól a Plilmend folyót elsenyvesztő tóig meg űrállomások láncolatára bukkant; ez a limes valószínűen szintén párthus eredetű, s így a Han-kori kínai limessel állítható párhuzamba. — 1916 márciusában tért vissza Kásmirba, miután gondoskodott arról, hogy az expedíción mellé beosztott kitűnő topográfus munkatársak hűséges munkájukért jutal7 2 Note on a Map of the Turfan Basin. Googr. Journal LXXXIT (1933). 236 — 246. — ITI. expedíciójáról szóló uti leveleit is közli a Geogr. Journal XLIV (1914), 69 kk.; XLV (1915), 405 kk.
