Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
19 jellemző esetet a sivatag végtelen magányosságának érzékeltetésére: nemrég egy banketten Hédin és Stein között ült, mikor Stein átnyújtott neki egy mércét azzal a kéréssel, hogy adja azt át a másik szomszédjának, mert hat évvel ezelőtt Hédin vesztette azt el a Lop-nor sivatagában. Hédin ezt a mércét a Royal Geograpliical Societynek ajándékozta. A májusi ülés keretében adták át Stein Aurélnak a társaság arany Founder's Medal-ját, amely földrajzi felfedezők számára akkor a legnagyobb kitüntetés volt, s amely által Stein olyan férfiak osztályostársává vált, mint Livingstone, Stanley, Yule, Nansen és Scott. Ugyanakkor Lál Szinghet, Stein hű topográfusát is kitüntették, a Back Grant-tal, amelyet 1904-ben Stein kapott. 6 7 — Még ugyanebben az évben az oxfordi egyetem, majd 1910 jan. 20-án a cambridgei egyetem is sietett az „exploratorem impigrum, prudentem, perdoctum, virtutis antiquae exemplar bene nominatum, Marcum Aurelium Stein"-t honoris causa doktorává avatni. 6 8 Ezidőtájt nagyon megélénkül Steinnek íróasztali tevékenysége is; nyugalmas oxfordi dolgozószobájában sok cikk születik meg, 6 9 azonkívül, hogy hatalmas munkáin dolgozik. Sok földrajzi társaság, a párisi, antwerpeni, frankfurti, római, budapesti és bécsi is tagjai sorába választotta, részben már jóval előbb; az exkluzív Alpine Club pedig tiszteleti tagjává. 1912-ben az angol király, mint India császára lovaggá ütötte. K.C.I.E. (=Knight Commander of the Indián Empire) lett, s e kitüntetéssel a Sir cím jár. 1910 és 1930 között még igen sok más éremmel is kitüntették, pl. a pennsylvaniai egyetem Drexel-aranyérmével, amit esak a legjelentékenyebb ásatásokat végző kevés régész kapott, — a bajor akadémia a Hardy-éremmel, a francia Académie des Inscriptions a Julién-díjjal, a Magyar Földrajzi Társaság a Lóczy-emlékéremmel, 1929-ben a londoni egyetem a Petrie-éremmel, s végül 1935-ben a Society of Antiquaries is igen nagy kitüntetésnek számító aranyérmével. Útleírása teljes formájában két vaskos kötetre rúg. 7 0 Szülei emlékének ajánlja. A „Nature" azt írja róla, hogy ,,ez a krónika-szerű személyes elbeszélés lebilincselően érdekes. Életteli világossággal és vonzó stílussal van elbeszélve, s szinte érezzük belőle a mindenütt jelenlévő nagy sivatag lehelletét. A ragyogó fényképek, amelyeket Dr. Stein maga vett fel, s amelyek a könyvet 6 7 Geogr. Journal 1909 : 99 —101. Akadémiai Értesítő 1910 : 141. 6 9 Földrajzi és régészeti kutatások Belső-Ázsiában. Földrajzi Közlemények XXXVII (1909), 30 kk. — Geographische und arohaeologisohe Forschungsreisen in Zentralasien. Mitteilungen der Geographisohen Gcsellschaft (Wien) IV (1909), 149—178, V (1910), 289-332. — Aeross the "Sea of Sand". Travels and Exploration 1909: 193 — 204, — Exploralion géographique et géclogique en Asie Centrale (1906 — 1908). La Géographie XX, 13 7—154. — Arehaeologii al Notes during Exploration in Central Asia in 1906-—08. Indián Antiquary XXXVIII (1909), 297 —333:XXXIX (1910) 11 — 18, 33-43. — Explorations in Central Asia 1906 — 1908. Scottish Geograpliical Magaziné XXVT, 225 — 40, 281 — 83; The Journal of the Manchester Geographieal Society XXVI, 113 — 142. — Vort.ragsbericht: Reise in Chinesiseh-Turkestan. Zeitschrift der Oesellschaft für Erdkunde (Berlin), 1909 : 351 kk. — Résumé: Sur ses explorations en Asie Centrale. T'oung Pao Série II, Tome X, 241—244. — Régi helyi kultusz nyomai mohamedán Belső-Ázsiában. Goldziher Emlékkönyv, Bp., 1910. 244 — 53. — Notes on local Buddhist Worship in Central-Asia. JRAS. 1910 : 839 kk. 7 0Ruins of Desert Cathav. Personal Narrative of Explorations in Central Asia and Westernmost China. London, Maemillan, 1912.1—II. XXXVIII + 546, XXI + 517 pp. 333 Ilustraíions +XI1I Plates + 3 Maps.
