Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)
17 Lóczy Lajoshoz 1907 március 10-én írott leveléből idézünk: . . ,,,csak most a Kum-tágh sivatagon át, Tun-huang felé menetelve jutok a levelezéshez. Különben helyes is, hogy most írjak, mert nagyon tisztelt Barátomnak köszönhetem amaz első figyelmeztetést, amely 1903-ban arra indított, hogy a legnyugatibb Kan-szu-ra is kiterjesszem mostani utazásom tervét. Marco Polo és kínai védszentem, Hszüan-cang mellett k. Barátom szerepel itt, mint fő-kalauzom és a hosszú napi menetek folyamán gyakran és mindig örömmel gondolok vissza becses útmutatásaira." (Földrajzi Közlemények 1907:277.) Május közepétől kezdve végre Tun-huang, az „Ezer Buddha Csarnokai" gyűjtőfogalom alá tartozó barlangszentélyek megismerésének szentelte magát. „Nem csalódtam meg ehhez a helyhez kötött várakozásomban; tudom, fog ennek örülni Lóczy . . .mert ő volt az első, aki nekem ezekről a barlangtemplomokról és ezek műemlékeiről beszélt." — írja Duka Tivadarnak 1907 jún. 12 keltezésű levelében. 6 9 Lóczy maga még 1879-ben járt itt, a Széchenyi Bélaféle expedíció tagjaként, látta a falfestményeket és szobrokat. Konglomerát sziklába vájt barlangok százai, mint a méhkas sejtjei, övezik a kopár völgy kezdetét. Mindezekben az igen szép temperafestmények bősége, az Indiából átplántált stílusban. A szobrok tömege meg a greko-buddhisztikus művészet késői, Tang-kori (VII-X. sz.) hatását tükrözteti. Zarándokok által még akkor is látogatott kegyhely lévén Tun-huang, elhanyagoltsága és romosodása ellenére sem lehetett innen festményeket és szobrokat elhozni úgy, mint sok más helyről, ahol a lakosság mohamedán, s így a „bálványimádás" épületei tudatos rongálásnak és a kincskeresők vandál pusztításának voltak kitéve.* Viszont egy óriási jelentőségű fölfedezés Tun-huangból is nagyértékű, más természetű leletanyaggal gazdagította a British Museumot. Tudomására jutott Steinnek, hogy nemrég egy taoista szerzetes az egyik barlangtemplom restaurálása közben kéziratok nagy tömegére bukkant. A szent dolgokban a szerzetes előtt imponáló jártasságával, megnyerő modorával, s nem utolsó sorban a templom restaurálására adott adományokkal elérte Stein, hogy Wang, a szerzetes megmutatta neki a raktárt. A 900 évvel azelőtt lezárt, sziklába vájt raktárt Stein csaknem teljesen megtöltve találta, mintegy 15 köbméterre becsült kézirattömeggel. Apránként körülbelül 3000 nagy, kínai nyelvű tekercset és 6000 db kisebb kínai dokumentumot szerzett meg az V-X. századból. A megszerzett tibeti kéziratok mennyisége is tekintélyes, s fontosak az addig ismeretlen vagy kevéssé ismert khotani szaka, 6 0 a szogd,a Kucsa-vidéki tollár 61 nyelv emlékei. Mindezeken kívül még különféle, szogd-, osztrangelo 6 2 és rovásirású török emlékek is, közöttük egy már könyvnek mondható rovásírásos emlék, mely valószínűen maniheus eredetű. 6 3 Bármily sok is az, amit Stein elhozott, csak igen kis része volt a tun-huangi kézirattárnak, hiszen egy évvel később a francia sinológus, Paul Pelliot 15 000 nagyobb kínai tekercset nézett 5 9 Akadémiai Értesítő 1908 : 92- 95. * E tanulmány megírása óta jelont meg Miklós Pál szép könyve, amely jó képet nyújt Tun-huang fölfedezésének történetéről, — benne Stein szerepéről — és a szentélyek művelődéstörténeti jelentőségéről: A tun-huangi Ezer Buddha barlangtemplomok. Bp. 1959. 6 9 A khotani szaka a szogd és a pelilevivel együtt a középiráni nyelvekhez tartozott. 6 1 A tohnr nyelv — ellentétben a szatem típusú szaka és szogddal — az indoeurópai nyelvcsalád kentnm-ágához (mint a latin és görög) tartozott. Sok, nem indoeurópai eredetű jövevényszava is volt. 6 2 A szír írás legrégibb formája. 6 3 V. Thomsen adta ki; lásd az 56 sz jegyzetet. 2 Itáaonyi L.: Stein Aurél és hagyatéka
