Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka (A MTAK kiadványai 18. Budapest, 1960)

9 14-ig Kasmír megismerésére fordította. Utinaplóját a müncheni Allgemeino Zeitung adta ki, a kiilönlenyomatot nemrég elhúnyt édesapja emlékének szentelte. 2 0 íme az útinapló néhány jellemző részlete: „Radzsaori, aug. 8: A mai szállás egy rom, de olyan festői és meghitt, — hacsak nem esik —, hogy az ember nem is kívánhat jobbat: egyik hajdani palotája Akbár császár­nak, szemben a várkastéllyal és a városkával, magas folyóparton, elvadult parkban." ,,Az út ide hosszú volt, de élvezetesebb, mint minden addigi. Éjjel heves zivatar zúdult le, s amikor korán reggel Csingasz Szerájból útra­keltem, nagy meglepetésemre, egyik pillanatról a másikra hirtelen teljes tisztaságban bontakozott ki a hatalmas havasok tömege, hegylánc hegylánc mögött és végül a Pir Pandzsál mindenek fölé emelkedő havas csúcsai. A lát­vány lenyűgöző volt." — Tíz nap múlva Gulmargban folytatja naplóját, szept. 11-én meg lakóbárkán ereszkedik le a Dzselan folyón, s tudni sem akar a könyvmolyról, aki oly nehezen tudott elszabadulni a kötelezettségektől. Alkonyatkor megnyílik előtte a Szind völgye, amely fölött az 5500 méter magas Haramukh trónol, jeges csúcsai négyezer méterrel a völgy fölött. — Szrinagarban azután megint előtérbe nyomul benne a könyvmoly. Könyv­tárakban, kéziratok és panditok (hindu szanszkritisták) között tölti idejét. Október elején búcsút vesz Szrinagartól, hogy a forró Lahoreban az Orientál Collegeban újra megkezdje a munkát. Alkonyat felé bárkára száll, három fiatal pandit barátjával. Az épületek, meg a város körüli magaslatok a lemenő nap sugaraitól izzottak, amint a bárka elsiklott a hét híd alatt, és visszavonhatatlanul búcsút kellett vennie a „Boldogság Városától". A pandi­tok is egymásután szállanak ki egy-egy kikötő helyen, legutoljára Govind Kaul, ki a Rám Dzsiv templom széles lépcsőjén tűnt el szeme elől. Sötét lett, eltűnt a város, magára maradt; a lefelé sikló csendes bárkán elnyújtózva nem jött szemére az álom, mert foglalkoztatta agyát a „tristissima noctis imago, quae mihi supremum tempus in Urbe fűit". A búcsúzás ovidiusi melankóliája csak az ifjúkor türelmetlenségéből fakadt. Az ambiciók, a kutató munka továbbra is, egész életére odakötötték Stein Aurélt ehhez a grandiózus tájhoz. A Haramukh-lial szemben, Gulmarg­hoz közel, a Szind völgye fölött emelkedő Mohand Marg hegyháton ütötte föl hamarosan állandó nyári sátorszállását, 2 1 ahová pihenni és a termékeny évek kutató munkájának eredményeit feldolgozni vissza-visszavonult. A pandi­tokkal való együttműködése meg még csak ezután kezdődött komolyan. 1891-ben jelzi 2 2, hogy a kásmiri királyok történetének, Kálhána Rádzsa­tarangini-jának új, szövegkritikai kiadását készíti elő. Ehhez a munkához Kásmir hagyományaival, folklore-jával, régészetével 2 3 és történeti földrajzá­19Indián Antiquary XVII, Part CCVII. 2 0 Eino Fericnreise nach Srinagar (Knslimir), München, 1889. »Dem Andenken sei­nes hoissgcliobten, am 10. Mai 1889 in der fernen Heimath aus dem Le ben geschiedenen Vaters in tiefer Trauer gewidmet.« 2 1 "the alpine seclusion of my cherished mountain eamp, Mohand Marg, high up on a spur of tho great Haramukh peaks" ... In Memóriám p. 5. 2 2 Notes on a new edition of Kalliana's Rajatarangini from Kashmirian Manu­seripts. Wiener Zeitschrift f. d. Kundé des Morgenlandes (= WZKM.) 1891. 2 3 Egy levelét 1. a WZKM. V. kötetében (1812), 343—45 Nárastán Ruins Kashmir Sept. 10. 1891 keltezéssel. Uo. Bühler Stein másik két leveléből »Dr. Stein's Researches in Kashmir« cím alatt idéz. (WZKM. V, 345—48). Steintől kapott levélre támaszkodik Bühler következő cikke is: Dr. Stein's diseovery of a Jaina temple, deseribed by Iliuen Tsiang. WZKM. IV. (1891), 80—84.

Next

/
Thumbnails
Contents