Csapodi Csaba: A proveniencia elve a könyvtárban (A MTAK kiadványai 17. Budapest, 1959)

CSAPÓDJ CSABA A proveniencia elve a könyvtárban A XIX. században könyvtárakban és levéltárakban egyaránt a szakok szerinti rendezés elve érvényesült. Könyvtárakban ez a szakok szerinti fölállítás a legrégibb időkre visszamenő hagyomány volt, s még nem is olyan régen megdönthetetlen alaprendszernek látszott ; levéltárak szakszerinti rendezése ellenben csak a múlt század találmánya volt, a francia racionális levéltári elv általános alkalmazása. Azóta a szakok szerinti rendezés módszere mind a könyvtárakban, mind a levéltárakban elvesztette uralmát. Könyvtárakban egy mechanikus, levéltárakban egy organikus elv váltotta fel : a numerus eurrens, illetőleg a proveniencia elve.

1 A levéltárak számára ezt a döntő változási a holland MULLER—FEITH— FRUIN-féle kézikönyv

2 megjelenése hozta 1898-ban, amely — főleg a német nyelvű kiadás megjelenése (1905) után -— általánosan elfogadottá tette az ún. proveniencia elvét. Ez az elv azt mondja ki, hogy „a levéltári test organikus egész, az anyagot létrehozó szerv működésének szerves lecsapódása, melynek egysége meg nem bontható, meg nem zavarható s meg nem csonkítható. Tehát sem különböző szervek működéséből produkálóclott anyagok össze nem keverhetők, sem egy-egy levéltári testen belül annak eredeti rendje meg nem változtatható (állagából bizonyos iratok ki nem szakíthatok, abba idegen hovatartozású iratok bele nem illeszthetők). Ellenkezőleg : ha az anyag eredeti állapota idők folyamán bármi ok miatt megzavarodott volna, az — amennyire csak lehetséges — helyreállítandó.

3 Első pillanatra úgy tűnik föl, hogy egy ilyen elv alkalmazásának nem lehet helye a könyvtárakban, mert a könyvtárak nemcsak anyagukban, hanem keletkezésükben, fejlődésükben és használatukban is teljesen mások, mint a levéltárak. A levéltárak valamely intézmény működése folyamán szervesen kialakult, nagy részben az intézményben magában keletkezett, de mindenképpen ott nyilvántartásba vett iratokat (regisztratvra elve) tartalmaznak. Levéltárt tehát nem lehet különböző anyagok összegyűjtésével létrehozni, legfeljebb idők folyamán szétszóródott levéltárakat helyreállítani. Ezzel szemben a könyvtárak tudatos, rendszeres gyűjtőtevékenységgel szedik össze állományukat, s ennek az állománynak csak jelentéktelen töredéke 1 ENDERS, Gerhard : Probleme de.i Provenienzprinzips. Archivar und Uistoriker Berlin 1956. 24- 44. 1. Schriftenreihe der Staatliehen Arehivverwaltung 7. • MULLER—FEITH—FRUIN : Handleiding voor het Ómen en Beschrijven van Archieven. Groningen 1898. A német fordítás Hans KAISERÍÓI : Anleiiung zum Ordnen und lieschreiben von Archíven. Leipzig 1905. 3 A meghatározás VARGHA Endre cikkéből : A proveniencia elve. Levéltári Közi. 1938. 30. 1.