F. Csanak Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig (A MTAK kiadványai 14. Budapest, 1959)

a mű rövid leírása, a beszerzés módja, ár és könyvtári elhelyezés), a bélyegzés, a vásárlások évi kimutatása és adminisztrálása, a köttetés, az évi vizsgálat, a könyvtári eseményekről vezetendő jegyzőkönyv. A VIII. fejezet a könyvtári személyzetről és kötelességeiről ír. A TELEKiek által kinevezett könyvtárnok, egy az Akadémia által kinevezett alkönyvtárnok, szükség esetén egy irnok és a hivatalszolga teszi a személyzetet. A toldalék a könyvtári állomány megvédéséről szóló fejezet kiegészítője, a takarítás és a köttetés módjáról ad részletes utasítást. ToLDYnak a legkisebb részletre is kiterjeszkedő gondos, alapos munkájában csak két ponton találunk bizonyos aránytalanságot a célkitűzésekben: egyik túl sokat követel, másik túl keveset enged meg. Túlzottnak kell tekintenünk a felsorolt katalógusok számát, ba a készítésükhöz szükséges időt és munkát a könyvtár személyzetének létszámával és összetételével vetjük össze. Az Utasítás jelzi, hogy a katalógusok nem egyszerre, hanem fontossági sorrendben készüljenek, de így is beláthatatlan idő alatt tudná a könyvtári személyzet a mutatókkal részletesen ellátott katalógusokat elkészíteni. A másik, túlságosan szűkre szabott előírás a könyvtár vásárlásaira vonatkozik, s főleg akkor ötlik szembe, ha a könyvtár jellegét meghatározó pontot is figyelembe vesszük. A könyvtár végső célja, hogy tudományos közkönyvtár legyen. A vásárlásokról viszont azt mondja az Utasítás, hogy csak azokat a műveket szabad megvenni, amelyeket a társaság valamelyik tagja kér, és csakis, ha az illető munka más pesti könyvtárban nincs meg. Ez az elv túlságosan szűkre szabta a könyvtár fejlesztésének lehetőségét, és teljesen kizárta a gyarapodás tervszerűségét. A vásárlások koordinálására a magyar könyvtárak rossz anyagi ellátottsága miatt mindig szükség volt, de csupán a tudósok személyes kívánságaihoz szabni a vásárlásokat azt jelentette, hogy csak azok a tudományszakok fejlődhetnek, amelyeknek éppen van képviselőjük az Akadémia tagjai közt. Az Akadémia pénzügyi helyzetét ismerve arra sem lehetett számítani, hogy az egy időre esetleg elhanyagolt területeket később visszamenőleg pótolni lehessen. Túlságosan merev volt az Utasításnak az a része is, amely kimondta, hogy csak a más pesti könyvtárban nem található műveket szabad megvenni, hiszen szép számmal vannak művek, amelyek nélkül tudományos könyvtár el sem képzelhető. Ezek az említett részletek elsősorban azt bizonyítják, hogy TOLDY úgy látta, hogy az Akadémia pénzügyi helyzete igen súlyos, és a csak pénzzel megoldható esetekben, mint a vásárlásoknál, kénytelen volt engedményeket tenni. Más feladatoknál viszont, amelyek elsősorban munkát igényeltek, mert nagyobb követelményeket állítani, saját tapasztalataiból tudta, milyen teljesítményre képes odaadó munkával a könyvtáros, s utódjától is ilyen lelkes és lelkiismeretes munkát követelt. Kevésen múlt, hogy a tárgyalt korszak végét jelentő 1849-es esztendő nem az éppen kialakult Akadémiai Könyvtár pusztulásának éve lett. Az év tavaszán Pest várható ostroma komoly gondot okozott az Akadémia vezetőinek, hogyan őrizzék meg a könyv- és levéltárat a pusztulástól. A titoknok és a levéltárnok megállapították, hogy a könyvtár biztonságosabb helyre költöztetéséről — a gyűjtemény nagysága miatt — nem lehet szó. Az I. emeleten elhelyezett levéltár viszonylag biztonságban volt, ide szállították tehát a pótolhatatlan értéket jelentő kéziratgyűjteményt is. A leszállítást, melyben HELMECZY Mihály pénztáros nagy érdemeket szerzett, május 4-én fejezték be, ugyanaznap, amikor az első ágyúlövések eldördültek. 28