F. Csanak Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig (A MTAK kiadványai 14. Budapest, 1959)
3 834-ben Bajor Akadémia, München, Francia Akadémia, Párizs, Royal Societv, Edinburgh, Royal Societv, Calcutta, Szentpétervári Akadémia ; 1835-ben Ázsiai Társaság, Academia della Crusca, Firenze, Porosz kir. Akadémia, Stockholmi Akadémia, Arelieologiai Akadémia, Róma, Tudományok kir. cseh társasága, Prága ; 1837-bcn Lissaboni Akadémia ; 1838-ban Genfi természettudományi társaság; 1841-ben National Institution for tlic Promotion of Science, Washington, Természettudományi Társaság, Bécs. E cserekapcsolatok valójában csak az Akadémia számára voltak előnyösek. A magyar tudósok igen jó hasznát vették a könyvtárba külföldről érkező francia, angol, német kiadványoknak, annál kevésbé használhatták külföldön a Társaság magyar nyelvű kiadványait. A Bajor Akadémia ezért már 1834-ben kérte a Tudós Társaságot, adja ki latinul is munkáit. Az Akadémia megtagadta a kérés teljesítését, az országgyűlés és a király által megerősített rendszabásra hivatkozva, amely kimondta : „A magyar tudós társaság tudományok és szépművészségek minden nemeiben a nemzeti nyelv kimíveltetésén igyekszik egyedül." 2 4 Annyit ajánlottak fel csupán, hogy bármilyen Magyarországra vonatkozó kérdésre szívesen adnak felvilágosítást latin nyelven. A hazai könyvtermés rendszeres megszerzését kötelespéldányok révén próbálta a Társaság elérni. Ennek szükségességét és hasznát elsőnek gr. DESSEWFFY József helyettes elnök hangsúlyozta 1834-ben. Igen széles körben, birodalmi juttatás formájában kívánta a kötelespéldányokat. Erre természetesen nem kerülhetett sor, elég nehézséget jelentett a hazai kötelespéldányok biztosítása. 1836-ban a helytartótanács útján sikerrel próbálkoztak, a következő évben megszületett a királyi határozat, amely a magyarországi nyomtatványokból egy-egy példányt juttatott az Akadémia részére. A határozat— melyet 1840-ben törvényileg is megerősítettek, — kimondta, hogy Pesten és Budán a nyomdatulajdonosok, vidéken a tanügyi főigazgatók tartoznak félévenként eljuttatni minden nyomtatványt az Akadémia titoknoki hivatalába. 2 5 A törvény végrehajtása azonban sok nehézséggel járt. Már 1840-ben elhangzott a kisgyűlésen a panasz, hogy a budapesti nyomdák — az egyetemi nyomda kivételével — nem küldtek semmit, folyóiratokat az egyetemi nyomda sem. A vidéki nyomdák valószínűleg szintén nem teljesítették a rendelkezést. A szabadságharc után aztán még tovább romlott a helyzet, mivel az új helytartótanácsi sajtórendelet, mellőzve az Akadémiát, csak a Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár részére biztosította a kötelespéldányokat. 2 6 Az Akadémia történetének első korszakában a könyvtár legnagyobb része hagyatékok, ajándékok révén került a társaság tulajdonába. Az ilymódon számban hatalmasan megnövekedett állomány azonban nem tervszerűen, a társaság igényeinek, szükségleteinek megfelelően gyarapodott. Bár a gyűjtemények közül nem egy jeles író vagy tudós értékes hagyatéka 2* Magy. Tudós Társ. Évk. II. k. 80 — 88. 1. 2 5 AL 133/1837. 2 8 TOI.DY ismételten DE LA MOTTE helytartótanácsi elnökhöz fordult; hogy az 1840-i törvénynek érvényt szerezzen. AL 2/1852. 9
