Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)

21 b) Az alcím közlése csak akkor szükséges, ha hozzájárul a cím kiegészítéséhez. c) A közreadó testület, amennyiben az szellemi összefüggésben áll a kiadvánnyal, az esetek többségében szerepel a címleírásban. Sőt ott testületi szerzőként vezető helyet is foglalhat el. d) A megjelenési helyet mindig jelölik. Ha több van, akkor az elsőt, vagy a legfontosabbat, esetleg kettőt is feltüntetnek. e) Közlik, ha lehet, a folyóirat első és ha már megszűnt, utolsó kötetének megjelenési évét, sőt — mint pl. a svájci katalógus — azokat a nagyobb megszakításokat is, melyek egy-egy folyóirat életében előfordulnak. f) A folyóirat címének rövidítése is gyakran szerepel a címleírás befejezéseként. g) A bibliográfiai leírás után az állományra vonatkozó adatok következnek : a könyvtárak és a birtokukban levő kötetek (évfolyamok) felsorolása. A könyvtárakat számmal vagy betűvel, sokszor a kettőnek kombinációjával jelölik. Az állomány megadásában pontosak akarnak lenni, ezért a hiányzó vagy hiányos évfolyamokat is feltüntetik. Ez annál inkább szükséges, minél hiányosabbak a folyóirat-sorozatok. A katalógus használhatóságát az alapfelvételeket kiegészítő utalások biztosítják. Utalás történik általában a több nyelvű címre, az eltérő lapfej, illetve fedőlap címre, a címváltozásokra és a melléklapok (társlapok) címére. A címleírás egyes tételeinek részletezésébe itt nem mehetünk bele. De fel kell vetni azokat a katalogizálási problémákat, melyek hatásukban már rendszerezési megoldásokat is vonnak maguk után és azokat a rendezési, beosztási elveket, melyek a katalógus felépítésének alapjául kell, hogy szolgáljanak. Az első ezek közül a címváltozások megoldásának kérdése. Mint láttuk, a katalógusok a folyóirat-címeket azok összes változásaival adják meg. Különbség csak abból adódik, hogy az idők folyamán beállott címváltozások feltüntetésére egy-egy katalógus milyen rendszert tart megfelelőnek. Az egyik szokásos forma — melynek többek között a BUCOP a képviselője — az, hogy a folyóiratot az első címén veszik fel és a címváltozásokat utána időrendben közlik. Ennek a megoldásnak kétségkívüli előnye az, hogy a folyóirat történetére vonatkozó minden adatot egy helyen foglal össze. Hátránya viszont a keresésnél mutatkozik, amikor a kutatót a keresett címről utalók vezetik az általa legritkábban ismert első címhez. így a Bulletin Biologique de la Francé et de la Belgique c. folyóiratot a Bulletin Scientifique, Historique et Litteraire du Department du Nord et des Pays voisins; a Flight c. folyóiratot az Automotor and Horseless Vehicle Journal; a The Times c. lapot pedig a Daily Universal Register cím alatt fogja megtalálni. A Union list ennek a gyakorlatnak éppen az ellenkezőjét követi, amenynyiben a folyóiratot mindig legutolsó címén közli, utána felsorolva az előző címeit. Ebben a rendszerben a kutató tehát a folyóiratot a legismertebb címén fogja megtalálni. Ezt a rendszert alkalmazza a cseh Soupis cizozemsk^ch periodik, a román, és a készülő nyugatnémet katalógus is. A harmadik típust a World List és a VZ4 képviselik. Ezek a címváltozásokat önálló egységben tüntetik fel és utalnak az előbbi, illetve utóbbi címekre. Itt tehát a folyóirat egészére vonatkozó adatokat az utalók segítségével, részletekből kell szükség esetén összeállítani. Viszont a kutató a