Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 10. Budapest, 1958)

nyomtatványban találtunk anobiumlárvát.

8 Nyilvánvaló, hogy a magyarországi éghajlat általában elég kedvező a könyvek egészsége szempontjából. A nyugati országok nyirkos éghajlata, Dél-Európa párás melege sokkal rosszabb ebben a tekintetben. A nagyarányú rongálás nyomait viselő TELEKI- és ViGYÁzó-féle ősnyomtatványok majdnem mind külföldi antikváriusok útján Olaszországból, Németországból hozzánk került darabok. Természetesen a sötét helyen tárolás, levegőtlenség, évtizedes mozdulatlanság következtében magyar könyvtárakban és könyvraktárakban is fölbukkanhatnak és veszedelmesen elszaporodhatnak ezek a kellemetlen jövevények. Gyakori szellőztetés, világosság, rendszeres tisztogatás, mozgatás, lapozás elejét veszi a veszedelemnek, mert pontosan ezeket nem szeretik a könyvpusztító rovarok. Valóban igaz az a tétel, hogy a megfelelő, kíméletes használat hozzátartozik a könyv egészségéhez. De az is nagyon fontos lenne, hogy egy könyvtár megfelelő fertőtlenítés nélkül sohase engedjen be raktári állományába ismeretlen helyről származó vagy gondozatlanul tárolt könyveket , Magyarországi viszonyok közt tehát — tapasztalatunk szerint — normális raktári viszonyok esetén aránylag csekély az állati kártevők okozta veszedelem. Ha azonban eleven kártevőre vagy nyomaira bukkanunk, de akkor is, ha bizonytalan eredetű könyvek besorolásáról van szó, radikális eljárásra van szükség. Igazán megbízható védőeszköz ebben a tekintetben csak egy van : a gáz. Alkohol-injekciók megölik az eleven rovart és lárvát, ha a járatokon keresztül valóban sikerül minden helyre eljuttatnunk, de nem pusztítják el a petéket. A lyukacskáknak rovarirtó porral (DDT, Gesarol, Matador) való betömése bizonyos fokú védelmet ad, de ezek a szerek csak közvetlen érintkezés esetén ölnek, a táblák belsejében, kötések alatt, a könyv hátán rágcsáló férgeket nem pusztítják el, s így azok bárhol egy újabb furaton keresztül továbbjuthatnak a következő kötetekbe vagy az állványzat tapolcaiba. A gáz ellenben mindenhová behatol. Könyvtárunkban eddig egyetlen nagy gázosítást hajtottunk végre, 1957 februárjában. Az említett anobiumos ősnyomtatvány és még 14 más gyanús ősnyomtatvány

9 mellett több mint 500 olyan régi könyvet helyeztünk gázba, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Könyvelosztójától kaptunk, így tehát a legkülönbözőbb és ismeretlenül kezelt helyekről származott. Alapos megfontolás és szakemberekkel való érintkezés után a gázosítást a könyvtár egyik kisebb helyiségében cartox-gázzal (20% etilénoxid és 80% széndioxid keveréke) végeztük el. A műveletet, természetesen a könyveknek megfelelő föllazításban való elhelyezése után, gázosító vállalat végezte, mert az etiléngáz emberre is életveszélyes. A könyvekre nézve azonban ez a gáz teljesen ártalmatlan, míg a cián bizonyos körülmények közt megtámadja a kötések és az iniciálék aranyozását.

1

0 8 Meghatározását a Természettudományi Múzeum Állattárában végezték el. — Ezenkívül még egy eleven rovarlárva fordult elő könyvtárunk Keleti Könyvtárában, ahol egy antikváriumból vásárolt könyvben bukkant elő egy dermestida-(szűcsbogár-) lárva. Ennek meghatározást ENDBŐDI Sebőnek köszönjük. 9 Ha a könyv táblájából koeogtatásra fapor hullik, megvan a gyanú rá, hogy élő lárva van benne. Ha azonban a tábla és előzék közt koeogtatás nélkül is találunk már ilyen finom fűrészporszerű törmeléket, az már biztos jele a kártevő működésének. 1

0 Csak a keverés arányában tér el a cartox gáztól a lényegében ugyanolyan hatású T-gáz (10% etilénoxid és 90% széndioxid). Szóba jött a triklóraeetonitril is, amellyel gázszekrényben több alkalommal fertőtleníttettünk féreggyanús régi könyveket, de a nagy gázosítás alkalmával kibírhatatlan ingerlőhatása miatt lemondtunk ennek a 8