Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 10. Budapest, 1958)

dibutilftaláttal lágyított polivinilacetát, novolit azok a műgyantafélék, amelyekkel munkatársaink ezeket a papírerősítő eljárásokat végezték. A papír pusztulásának végső fokán, amikor már a lapok szétfoszlóban vannak, vagy esetleg már szét is estek foszlott darabokra, nem marad más hátra, mint a lapok teljes átragasztása mindkét oldalról. Átragasztásra jó minőségű, teljesen átlátszó külföldi papírokat (Silberweiss stb.) használunk, ragasztóanyagul pedig jól kidolgozott búza- vagy rizs-keményítőt, amelybe a penész megakadályozása céljából szterogenolt kevernek.

1

6 Restaurátoraink tökéletesen szép munkája folytán az átragasztás az olvashatóságot csak kis mértékben, a fényképezhetőséget egyáltalán nem csökkenti. (Lásd a III. táblán.) Konzervatív, mondhatni kisipari módszer ez, de hátrányát még sem tapasztaltuk, pedig a legrégibb kézirattári átragasztott darabok már hét esztendősek. Természetesen itt is követjük az alapelvet, hogy csak a legvégső esetben ragasztunk át lapokat, csak akkor, ha már a papír fönnmaradását másként nem látjuk biztosítottnak. Külföldön sokáig általánosan használták a crepelint (selyemfátyol) ugyanerre a célra. Ehhez a drága és csak külföldről beszerezhető anyaghoz mi nem tudunk hozzájutni, s különben is újabban ezzel szemben is merültek fel aggodalmak abban a tekintetben, hogy idővel törékennyé válik. A műanyaggal való puszta bevonás, bármennyire kívánatosnak látszik is első pillanatra, a gyakorlatban eddig nem vált be, mert a műanyag erős csillogása könyvszerűtlenné teszi a papírt és magában alkalmazva könnyen behasad. Ezért a külföldön alkalmazott laminátorgép a műanyag-lapon kívül japánpapírt is ragaszt még a megerősítendő papírra. Ez viszont elég nagy fokban csökkenti az olvashatóságot. Meggondolásra késztető körülmények még a különböző gyártású műanyagfóliák különböző olvadáspontja és az alkalmazott magas hőfok is. Bizonyosnak látszik azonban, hogy a fejlődés iránya ez, a kérdés megoldását az átlátszó, romlásra, penészedésre, rovarkárokra nem hajlamos műanyagok hozzák majd meg, de sajnos egyelőre az anyag és az eljáráshoz szükséges gépi berendezés drágasága a mi számunkra nem teszi ehetővé a laminátor-eljárással való kísérletezést.

1

7 A könyvek kötése Az annyi ellenségnek : tűznek, víznek, embernek, állatnak, penésznek kitett papír, a szöveget hordozó könyvbelső első és legfőbb védője a kötés. Megfelelő, erős és egészséges kötésben ritkán éri komolyabb kár a könyv belsejét : a kötés sérülése vagy teljes hiánya pedig biztos pusztulást von maga után. Konzerváló munkánkban tehát a legnagyobb gondot éppen a kötések helyreállítására, illetőleg pótlására fordítottuk. Hiszen még a leg1

8 Burgonya- és kukoricakeményítőt erősebb penészesedési hajlamuk miatt nem szabad használni. A ragasztó utólagos penészedésének megakadályozására régebben formaiint használtak, ez azonban nem eléggé hatásos, azért most a ragasztóba az erős gombaölő hatású szterogenolt keverik munkatársaink. Legújabban BÁNHEGYI professzor a paranitrofenol, illetőleg a pentachlorfenolnátrium használatát javasolta. A jövőben tehát ennek az alkalmazására fogunk rátérni. 1

7 A legnagyobb átlátszóságú átragasztott ősnyomtatványunk az, amit HASZNOSNÉ egy általa alkalmazott üvegszövet segítségével kezelt, műanyagragasztóval az Országos Levéltár laminátor-gépén. Remélhetőleg tartóssága is egyenlő lesz átlátszóságával. 13