Gergely Pál: Az Akadémia Levéltára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában (A MTAK kiadványai 9. Budapest, 1958)

Százharminchárom éves Akadémiánk régi irattára csak nemrégiben vált használhatóvá. Sajó Géza, az 1936—40 közti években e Levéltár kezelője, az Akadémiai Értesítő 1940-i kötetében ismertette ugyan rendezői munkája eredményét,

1 ámde akkor még nem is sejtett mértékben bővültek azóta e közlés adatai. Az Akadémia első harminc évének levéltári anyaga ekkor, 1940ben még csak kis töredékében volt ismert. Az első akadémikusok levelein, tagajánlásain, bírálatain kívül azonban ennek sokszorosa került elő 1949—50 telén az akadémiai palota nagy átalakítási munkálatai megindulásakor, a pince-raktárak egyikéből. Az 1880-as években valaminő nagyobb irodai átrendezés és festés során a padlózott pincerészbe szállított s aztán a bútortörmelékek közt ottfelejtett iratok jórésze azonban elpusztult, különösen a nyirkos padlón és falak mellett elhelyezett kötegek. E megpenészedett csomagokat semmiképpen sem lehetett megmenteni. Ámde így is jelentős mennyiségű s értékben fel sem becsülhető papírokat találtunk és konzerváltunk. Miért oly nagyértékűekezek, az Akadémia első fél évszázadából eredő iratok? Főleg azért, mert az akadémiai élet s könyvkiadás, ügyvitel stb. adattömegein kívül rengeteg sok ismeretlen adatot tárnak elénk a magyar tudomány- és irodalomtörténet köréből. A levéltári anyagot éveken át fertőtlenítettük, szárítottuk s minthogy az akadémiai iratok közé Kisfaludy-társasági folklore-gyűjtemények is keveredtek, mégpedig több mint tízezer lapnyi mennyiségben, így ezektől is el kellett különítenünk saját anyagunkat.

2 Az akadémiai levéltári anyagot kéziratlaponkint csoportosítottuk, külön választva az akadémiai tagok kéziratait a gazdasági, pénzügyi természetű aktáktól s mások, nem-akadémikusok beadványaitól. Az előkerült több mint harmincezer, 1825—1880 közötti iratnak mintegy fele egyáltalán iktatva sem volt s így ezt a munkát is el kellett végezni. Ezeken kívül a most már tüzetesen számbavett s átnézett alapítványi és pénzügyi akták száma további húszezer, az említett évkörből. Ezek is immár időrendben, illetőleg a nyugtákat aláírók ABC-rendjében használhatókká váltak. 1 Ak. Ért. 1940: 360-369. 1. — Az addig ismert s általa rendezett 6000 db főtitkári irattári aktát nagy gonddal iktatta s bizonyos szak-csoportosításban mutatózni is kezdte. 2 Arany László szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Kisfaludy-Társaság Népköltési Gyűjtemény-sorozatát, s így kerültek e kéziratok az Arany-lakás közvetlen szomszédságában levő főtitkári irodába, — onnét pedig kb. 1885 után, özv. Arany Jánosnó elhunyta s fiának innét elköltözése után a mélységes akadémiai pinceraktárakba. 3