Sz. Németh Mária: Az Akadémiai Könyvtár mint a Magyar Tudományos Akadémia célkitűzéseinek könyvtári támogatója (A MTAK kiadványai 8. Budapest, 1958)

egyenesen arra szólított fel bennünket, hogy könyvtári munkánkról szóló elemzésünket az adott szakterület — tehát jelen esetben a Magyar Tudományos Akadémia — könyvtári ellátottságának figyelembevételével végezzük el. Eme célkitűzés s nem utolsósorban a bizottság tagjainak észrevételei alapján jött létre analízisünk. Úgy gondoljuk, hogy közzététele nemcsak azért érdekli könyvtárosainkat, mert egyik legnagyobb tudományos könyvtárunk munkájáról közöl adatokat és jellemző vonásokat, hanem azért is, mert e területi elemzés egyre inkább nélkülözhetetlenné válik könyvtáraink munkájának jellemzésében. E területi elemzés lényegében két kérdést érintett : a központi könyvtár akadémiai jellegéből következő saját funkcióit, az akadémiai kutatóintézeti hálózat könyvtáraival kapcsolatos munkáit. Meg kell jegyeznünk, hogy e kétféle feladatcsoport könyvtári eszközökkel való szolgálata elválaszthatatlanul összefügg egymással, nemcsak azért, mert az intézeten belül azonos szervezeti keretek között folyik a velük kapcsolatos munka, hanem mert éppen az akadémiai célok szolgálatában szétválasztásukat sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tartottuk helyesnek. * Az akadémiai tudományos munka szervezetileg az akadémikusok, doktorok, kandidátusok, aspiránsok, az akadémiai kutatóintézetek, bizottságok és munkaközösségek tevékenységét jelenti. Az Akadémia könyvtárának tehát mindezek számára kell könyvtári segítséget nyújtani és munkájukhoz sajátos eszközeivel a lehető legnagyobb támogatást megadni. A feladat már így legegyszerűbb megfogalmazásában is a munka differenciáltságára hívja fel a figyelmet, ha először csak abban a vonatkozásban is, hogy az Akadémia könyvtárára az egyes tudósok igényeinek kielégítése mellett a szakintézetek munkájának támogatása, sőt azok könyvtárainak szakmai segítése is tartozik. Közelebbről megnézve a kérdést, a munka további tagoltsága, sokrétűsége egyre erőteljesebben tűnik ki. Elsősorban a kutatási területek legnagyobb változatosságára kell itt gondolni, arra, hogy az akadémiai kutatás a társadalom- és természettudományoknak jóformán minden részletét felöleli. A könyvtári előkészítő munka tehát ennek megfelelően nemcsak egyetlen szakterületen, hanem több tudomány területén bontakozik ki. Nem lehet itt — és nem is szükséges — azokat a tényezőket, amelyek a további differenciáltság forrásai, részleteiben mind feltárni, csak egyre — az intézetek, illetve ezek szakkönyvtárai között meglevő különbségekre kell felhívni a figyelmet.

2 2 Annak a 34 kutatóintézetnek, mely ma az Akadémiát szervezetten körülveszi, mindegyike egy-egy tudományterület hivatott művelője, mely a szakirodalmat magában foglaló könyv- és folyóiratanyagot munkaeszközének tekinti. E könyvtárak keletkezésének körülményei természetesen nem egyöntetűek, hiszen míg egyes — elsősorban humán jellegű — intézetek nagy könyvtárakat örököltek, addig az új kutatási területeken induló természettudományi intézetek néhány könyvvel kezdték meg működésüket, így magyarázható az a jelentős mennyiségbeli eltérés — a néhány száz kötetes kis kézikönyvtáraktól a 100 000 kötetes Eötvös-Könyvtárig —, mely az akadémiai hálózat egyes könyvtárai között mutatkozik. A gyűjtőköri megoszlás elemzése itt most nem feladatunk, ezért elég csak annyit közölni, hogy a 34 könyvtárból 9 humán, 25 pedig természettudományi jellegű. 4