Haraszthy Gyula: Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a magyar könyvtárügy időszerű kérdései (A MTAK kiadványai 5. Budapest, 1958)

jogszabályok 5 rendezték a Tanács jogi helyzetét, feladatkörét és szervezetét is. A törvény kimondta, hogy a könyvtárak és a könyvtári hálózatok együtt­működésének és a szakmai szempontok érvényesítésének érdekében a nép­művelési (ma művelődésügyi) miniszter mellett tanácsadó testületként Orszá­gos Könyvtárügyi Tanácsot kell létesíteni, amelynek elnökét és titkárát a művelődésügyi miniszter nevezi ki. Az OKT 25 tagból áll, akiket a könyvtári hálózatok, a hálózatokon kívüli jelentősebb könyvtárak, valamint az OKT feladatköre szempontjából számottevő intézmények képviseletének figyelembe vételével kell kinevezni. A törvényes rendezés tehát — az l!)19-i rendeletek óta először — a magyar könyvtárügy egységének megfelelően széleskörű tanácsadó testületet hívott létre a szakfelügyeletet ellátó minisztérium mellett. E tanácsadás a törvény­erejű rendelet értelmében a magyar könyvtárak és könyvtári hálózatok együtt­működésének biztosítására, eme együttműködés elvi és tartalmi kereteinek meghatározására, továbbá a legfontosabb könyvtárpolitikai, könyvtárügyi, szervezeti és szakmai kérdések egységes érvényre juttatására vonatkozik. Ezzel jogilag eldőlt az a vita, mely a törvény előkészítési periódusában szinte szen­vedélyes érdeklődést váltott ki a résztvevőkben, s antagonisztikus vélemé­nyekre is vezetett. 6 A megoldás természetesen nem a szélsőséges álláspontok­nak kedvezett: nem lehetett a Tanács pusztán a minisztérium könyvtári főosz­tályának tanácsadó szerve, de operatív módon dolgozó irányító csúcsszerv sem. Az OKT elvi irányító munkáját ebben a helyzetben három tényező szabta meg, illetve biztosította : a) könyvtárügyünk fejlődésének jelenlegi szakasza s e fejlődés támasz­totta igények ; b) maga a törvényerejű rendelet; c) a Tanács könyvtárpolitikai és szakmai tekintélye, mely állásfogla­lásainak olyan súlyt és jelentőséget ad, amit művelődéspolitikánk és könyvtár­ügyünk vezető kormányzati tényezői, valamint könyvtárostársadalmunk egy­aránt elismernek. Mindennek következtében egyrészt könyvtáraink, másrészt a könyvtár­ügyet irányító különféle szervek és hatóságok még hatásosabban támaszkod­hatnak a Tanács munkájára, s így a két tényező — az operatív állami irányí­tás és a legmagasabb szakmai szintet képviselő Tanács — pozitív együttműkö­dése könyvtárpolitikánk és könyvtárügyünk fejlődését erőteljesen szolgál­hatja. Egyúttal a hatásköri viták — melyek még a törvény előkészítése idején (1955) is néha felütötték fejüket — messzemenően elkerülhetők lesznek. Az OKT — hogy munkájának szervezeti és adminisztratív kereteit biztosítsa — még 1956-ban kidolgozta a könyvtárügyi törvényben is előírt szervezeti szabályzatát 12 pontban, az ennek megfelelő ügyrendet pedig 13 pontban. 7 Legfontosabb, a tanácsi munka tartalmi kereteit is érintő, a törvé­nyes elrendezést kiegészítő megállapításai a következők : az OKT a szükség­5 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelete a könyvtárügy szabályozásáról. — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.018/1956. (III. 9.) számú határozata a könyvtárügyről szóló 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Magy. Közlöny. 1956. Í9. sz. « L. KOVÁCS Máté idézett cikkét, 190—191. 1. 7 Az Országos Könyvtárügyi Tanács szervezeti szabályzata. Házi soksz. 2 oldal. — Az Országos Könyvtárügyi Tanács ügyrendje. Házi soksz. 2 oldal. 4

Next

/
Thumbnails
Contents