Haraszthy Gyula: Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a magyar könyvtárügy időszerű kérdései (A MTAK kiadványai 5. Budapest, 1958)

önálló referátumok formájában jelentkeztek, de könyvtárpolitikai súlyuk, könyvtári jelentőségük miatt élénk vita alakult ki körülöttük. Művelődéspolitikai és könyvtárpolitikai vonatkozásban felmerült, liogy sürgős szükség van az ország könyvtárakkal való ellátottságának, a rosszul telepített könyvtárak ügyének, a lakosság könyvvel való ellátottságának, az ellátottság optimális fokának, a könyvtárosok arányának elemző megvizsgálására. Ezt az elemzést nemzetközi összehasonlító adatok nélkül nem szabad elvégezni. Különösen fontos a hazánkhoz hasonló kisebb országok adatainak figyelembevétele és mérlegelése. Az OSzK módszertani osztálya ilyen adatok összeállítása és rendelkezésre bocsátása útján országos jelentőségű könyvtárpolitikai munkát támogathatna. Felmerült az a gondolat is, hogy a jól megalapozott távlati fejlesztési terv — kiegészítve az említett és nemzetközileg ellenőrzött adatokkal — hozzásegítheti könyvtárügyünket ahhoz, hogy a maga részéről sikeresen vegyen részt egy egységes művelődési törvény létrehozásában. Nagykönyvtáraink (pl. az OSzK és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), amennyiben a jelenlegi tanácsüléseken helyesen megfogalmazott funkciókat betöltik, — egyúttal művelődéspolitikai igényeket elégítenek ki. Többen felvetették a hálózatközi koordinálások szükségességét mindenekelőtt a könyvrendelések területén. Az azonos vagy egymással érintkező gyűjtőkörű könyvtárak hozzanak létre könyvtárközi bizottságokat a rendelések egyeztetése céljából. Ez a módszer egyes területeken (műszaki és közgazdaságtudományi vonal) már régen jól bevált, s a különböző rendeltetésű, de gyűjtőkörileg rokon hálózatok vagy hálózati tagok együttműködését segíti elő, így a magyar könyvtárügy tervszerűségét és egységét ezen az úton is szolgálja. Az ilyen könyvtárközi bizottságokba be kell vonni az adott könyvtári területet használó tudományos kutatókat is (pl. a történettudományi rendelések koordinálásánál szükséges rendszeresen meghallgatni a Történettudományi Intézet képviselőjének véleményét is). A módszertani munka tartalmának korszerű megfogalmazása, különösen az OSzK módszertani osztályának helyi és kizárólag közművelődési kérdésekre koncentrált beállítottsága is komoly vita tárgyát képezte. Mindenki egyetértett azzal, hogy a Széchényi Könyvtár módszertani osztályát könyvtárügyünk központi kérdéseinek elemző munkájába kell bevonni, a Tanács szakbizottságaiban a módszertani osztály munkatársainak aktív szerepet kell vinniök. A módszertani munka kérdéseit országos szinten kell megvitatni : a nagykönyvtárak módszertani munkatársai üljenek össze és tárgyalják meg legfontosabb problémáikat. Ismét felmerült a szakbibliográfiai munka rendezetlenségének és tervszerűtlenségének problémája. A Tanács kifejezte azt az óhaját, hogy a bibliográfiai szakbizottság — az akadémiai Könyvtártudományi bizottság véleményének kikérése mellett — mérje fel a helyzetet, s tegyen javaslatokat a szakbibliográfiák országos koordinálására. Hangsúlyozottan foglalkozott a Tanács egyes könyvtárak vagy könyvtári állományrészlegek megvédésével, megóvásával is. A komoly tudományos és tudománytörténeti anyaggal rendelkező egyházi könyvtárakat éppen a kutatás érdekében jobban kellene támogatni : néhol helyi jellegű pénzügyi szűkkeblűség miatt működésük nincs megfelelően biztosítva. Sajnos, az állományvédelem, a könyvkötés, a restaurálás, a könyvhigiénia helyzete országszerte igen rossz. Ha e területeken a könyvtárak 10