Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

végéig egymást érték azok a tudós társasági felhívások, amelyek hol nyelvemlékek, hol meg általában kézírásos régiségek felkutatására és beküldésére serkentették a hazafias társadalmat ; e felhívások nyomán szinte szakadatlanul áradt az Akadémia felé a sok különféle régi írás. Nemcsak szellemi alkotás számba menő írások és kulturális életünk alkotó személyiségeitől származó levelek fordultak elő, vagyis olyan emlékek, amelyek a kézirat fogalmi körébe tartozóknak tekinthetők, hanem mindennemű irományok : oklevelek, országos iratok, hatósági és hivatalos akták, gazdasági és pörös iratok, számadások, jelentéktelen személyektől származó missilisek, sőt olykor egész családi levéltárak is.

1

4 Az Akadémia a fiatal intézmények mohóságával mindent elfogadott és bekebelezett gyűjteményébe. Ebből az következett, hogy a kézirattár túllépte a kéziratgyűjtemény határait: a különböző' családi és köziratok sokasága miatt félig-meddig levéltárrá alakult. Ebben a felemás fejlődésben csak a XX. század eleje hozott fordulatot. Ekkorig ugyanis egyrészt lelohadt a nagy nemzeti gyűjtőláz, másrészt az Akadémián is belátták, hogy nem minden irat kézirat, és a kézirattár gyűjteményéből (1902ben) nagy mennyiségű aktaanyagot adtak át az Országos Levéltárnak.

1

5 Hogy az Akadémia kézirattára a XIX. században is megőrizte rendeltelésszerű gyűjteményi jellegét, az nem annyira tudatos gyarapító tevékenységén, mint inkább a nagy főúri mecénások könyvtárajándékain és az elhunyt akadémiai tagok kézirathagyatékain múlt. Az előbbiek XVII. századi írók és XVIII. századi tudósok közzétételre szánt, de nyomtatásban meg nem jelent műveivel, az utóbbiak pedig a XIX. századi írói és tudományos műhely mindenfajta termékével újból meg újból jelentékenyen megerősítették az akadémiai gyűjtemény kézirattári „profilját". Tervszerű gyarapítás nyomai a kézirattár múltjában nem igen figyelhetők meg. Nemcsak a szükséges költségkeret hiányzott ehhez, amely állandó, széleskörű kézirat vásárlásokat lett volna lehetővé, hanem a programalakító gondolat is. Több mint egy évszázad múlt el anélkül, hogy rendtart ésszerűen tisztázódott volna : mit kell gyűjtenie a kézirattárnak és hogyan. 5. Az idők folyamán jobbára nemzeti ajándékként összegyűlt értékes kéziratanyag kezeléséről a következőket lehet megállapítani. A múltszázadi gondozás sok jó szándékot, figyelemre méltó áldozatkészséget, de kevés érzéket és hozzáértést mutatott. Valószínűleg HUNFALVY főkönyvtárnok érdeme, hogy a kézirattár az Akadémiától jelentős anyagi támogatást nyert a kéziratok megóvását szolgáló tékák költségeire. így vált lehetővé, hogy a JAKAB Elek-féle rendezés általános állományvédelemmel járhatott együtt. Minden kéziratcsomó szakiparos által készített könyvtáblaszerű, szalagokkal összeköthető borítólapot kapott ; ez nemcsak az összekeveredés és szétszóródás, hanem a gyűrődés, beszakadás, bepiszkolódás és egyéb rongálódás ellen is védelmet nyújtott a gyűjteménynek. Nem volt szerencsés a romlásnak indult darabok megjavítására irányuló törekvés. Szakszerű könyvtári konzerválásról vagy restaurálásról akkoriban még a fejlettebb kultúrájú országokban sem igen lehetett szó, annál kevésbé nálunk. A századfordulóig végzett e nemű munkák mindmáig elrettentő példái a kegyeletnélküli irat - és kötéskezelésnek. Beszakadt 1

4 Ilyen volt pl. a BossÁNYl-család levéltára, amelynek egy része szétcsoportosítva ma is gyűjteményünkben van. Magi). Könyvszle. 1891. 318. 1. 1

5 Az Órsz. Levéltárnak 1902. Apr. 28-án átadott iratok jegyzékét 1. AK Könyvtári iratok c. szakcsoportban 18. jelzet alatt. 7