Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)
a nagy magasságú kéziratok számára. A kettő közötti határt 29 — 30 cm-ben állapítottuk meg, kb. a régi kvart alak felső határánál. Mindkét nagyságcsoport számára külön számsort tartottunk fenn. A gyakorlati elrendezés és tárolás ezek szerint tehát a következőképpen történik. A megszerzett hagyatékot vagy gyűjteményt — ha rendezetlen állapotban van — műfaji, ezen belül tartalmi és alaki szempontból csoportosítjuk. Először elkülönítjük a kéziratokat a levelektől, azután az előbbieket tárgyi alapon, az utóbbiakat levélírók szerint elrendezzük. A nagy terjedelmű, homogén műveket vagy beköttetjük, vagy tékázzuk, a kisebb terjedelmű művekből pedig csomókat, kötegeket alkotunk, s ezeket tékába foglaljuk. A leveleket minden esetben tékázzuk vagy dobozoljuk. A tékán belül levő heterogén anyag önálló részeit borítékokba rakjuk ; egyes kisebb tanulmányokat vagy összetartozó bármilyen jegyzet anyagot éppúgy, mint az egyazon levélírótól, egyazon címzetthez intézett leveleket. Az ilyen módon tárgyilag logikus rendbe rakott anyagot — ideértve a levelek csomóit is —, ha formailag szükséges ós tartalmilag lehetséges, 30 cm-en aluli és felüli csoportba osztjuk. Végül az így kialakuló két kötegsort külön-külön folytatólagos számozással látjuk el. ' A hagyatéki vagy gyűjteményi keretbe nem tartozó, darabonként szerzeményezett szórvány-anyaggal kétféleképpen járunk el. A nagyobb terjedelmű kötetes vagy beköthető kéziratokat önállóan, külön szám alatt állítjuk be a numerus currens-sorba. Az egylapos vagy néhány lapnyi terjedelmű kiskéziratokat (analektákat), magános leveleket és magános képeket azonban nem illesztjük be a számsorba sem egyenként, sem csomóba gyűjtve, hanem a jól bevált régi gyakorlat szerint, egy-egy, a számsoron kívül álló, nyitott sorozatban (Vegyes analekta, Vegyes levelestár, Vegyes képgyűjtemény) helyezzük el. Ezekben a vegyes eredetű gyűjteményekben az egyes darabok nincsenek sorszámokkal jelölve, hanem ábécé-rendben sorakoznak, s így közéjük az új szerzemények bármikor besorolhatók. Az egyedi jelzet szerepét a betűrenden belül a szerzői név, illetve a tárgyi címszó tölti be. Üj rendszerünket — csakúgy, mint többi reformunkat — hosszabb ideig (1953- 1954) tartó kísérletezés után alakítottuk ki; megvalósításához csak 1955-ben fogtunk hozzá, felhagyva a régi szakrendszer toldozgatásával. 5. Rendszerünk kialakulásával párhuzamosan elkészítettük kézirattárunk új katalógusát is. Alapelgondolásunk itt is az volt, hogy a régi katalógust, mint a szakrendszer anyagának mutatóját a maga egészében fenntartjuk, és csak az új gyarapodás számára készítünk új elvek, új formák, új felvételi szabályok szerint új katalógust. Először a címleírást és a katalógus formáját reformáltuk. Kiindulási alapul az Országos Széchényi Könyvtár címleírási szabályzatát vettük, de szem előtt tartottunk más, nyomtatásban megjelent külföldi katalógusokat is. A több oldalról leszűrt tanulságokat, valamint saját rendszerünk szükségleteit. mérlegelve, hosszabb ideig tartó kísérletek után 1954-ig sikerült olvan katalogizálási szabályzatot készítenünk, amely a legszélesebb körben öleli fel a vonatkozó kérdéseket. 4 3 4 3 1956 nyarán alkalmunk volt szabályzatunkat az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának vezetőivel részletesen megtárgyalni, ós sikerült közös elhatározásra jutni egy, a kéziratgyűjtemények használatára kiadandó általános jellegű szabályzat tekintetében. Ez a szabályzat valószínűleg már a közeljövőben megjelenik. 17
