Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

Bizonyos tekintetben azonban éles vonalat húztunk kézirattárunk múltja és jövője közé : töröltük gyűjtőcéljaink közül az úri. archivaliát. Sem okleveleket, sem regisztrálúrába tartozó iratokat (aktákat), som irodalmon és tudományon kívül álló személyek leveleit nem szándékozunk többé gyűjteni.

3

9 Mindazt, ami ebből a körből kézirattárunk birtokában van, tovább nem fejlesztendő, lezárt részlegnek tekintjük, amely valamikor esetleg kicserélhető lesz az Országos Levéltárban előforduló, regisztratúrába nem tartozó kéziratokkal.

4

0 Kivételnek e tekintetben csak saját intézményi levéltárainkat (az Akadémia főtitkári iratait és az Akadémiai Könyvtár iratait), valamint a Kisfaludy Társaság levéltárát tekintjük, mint par excellence tudomány- és irodalomtörténeti archívumokat, amelyek a legszorosabb belső kapcsolatban vannak kézirattárunk állományával. A szerzeményezés alapelveinek tisztázásával párhuzamosan kialakítottuk a szervezett gyűjtés módszereit is. A megoldás logikusan következett a gyűjtőkör megfogalmazásából. Ha akadémikusok s egyéb tudósok és írók hagyatékaival kívánjuk gyűjteményünket gyarapítani, akkor legcélszerűbb minden alkalommal, valahányszor egy-egy szellemi jelesünk elhal, az utána maradt kéziratokat és levelezést az örökösöktől megszerezni. Valóban ez lehetne a legbiztosabb gyarapítási mód. Ám a megoldás komoly nehézségekbe ütközik. Könyvtárunk nem igen tehet kezdeményező lépéseket az örökösök felé, mivel — tapasztalat szerint — azok az elhalt tudós vagy író hagyatékáért általában olyan anyagi ellenszolgáltatást kívánnak, ami a könyvtári költségvetésből nem futja : maga az Akadémia pedig csak egészen kivételes esetekben juttat fedezetet az ilyen nagyarányú vásárlásokra. így aztán a rendszeres gyűjtés többnyire meghiúsul, s fennmarad a veszélye annak, hogy a hagyatékok évek, évtizedek múlva kegyelettelen kezekbe kerülve, szétszóródnak, megsemmisülnek.

4

1 E nehézségek ellenére megvalósítottuk és állandóan gyakoroljuk a megvásárolható kéziratok szervezett felkutatását. Nemcsak személyes kapcsolatok révén, hanem időnként újsághirdetések közzététele által is igyekszünk tudomány* és irodalomtörténetünk még lappangó értékeit feltárni és nemzeti kinccsé tenni.

4

2 4. Az 1950-ben megindult rohamos állománygyarapodás elkerülhetetlenné tette a kézirattár új rendszerének kialakítását. A fő kérdés az volt : hogyan illesztessenek be a kézirattár keretébe a vásárlás vagy ajándékozás útján szerzett nagy hagyatékok, elsősorban az Akadémia egyes szerveitől 3

9 Hogy ki tekinthető írónak, szakírónak, tudósnak, arra nézve régebbi anyag esetében SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. I —XIV. k. Bp. 1891 —1914. c. művét tekintjük mértékadónak ; újabb eredetű anyagnál pedig GULYÁS Pál : Magyar írók élete és munkái. I —VI. k. Bp. 1939—1943. c. művét, a VÁNYI Ferenc által szerkesztett Magyar Irodalmi Lexikont (Bp. 1926.) ós más újabb keletű lexikonokat, valamint saját könyvtárunk cédulakatalógusát. 4

0 Levéltári anyagot már az elmúlt években is adtunk az Országos Levéltárnak. Ilyenek voltak : KÖVESLIGETI Román Ferenc ügyvédi irattára, a KAZINCZY — BECSKEcsalád (KAZINCZY Ferencet nem érintő) pörös iratai ós a budapesti SzÉCHENYl-szoborra törtónt országos gyűjtés iratkötegei. 4

1 VIKÁR Béla kéziratos hagyatékának egy részét pl. évekkel ezelőtt egészen véletlenül a zsibvásártéren fedeztük fel. Vö. AK kézirattári adminisztratív iratok. 1955. 4

2 Újsághirdetéseket tettünk közzé pl. MIKSZÁTH Kálmán és MÓRICZ Zsigmond még lappangó leveleinek ós kéziratainak felkutatására, hogy aktuális akadémiai kutatócélokat közvetlenül támogathassunk. 15