Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)

Középkori könyvtárainknak nemcsak kódexállománya semmisült meg vagy szóródott szét, hanem a rájuk vonatkozó forrásanyag is — legalábbis a XV. századnál korábbi időkre vonatkozólag — lesújtóan kevés. A történelem kevesebb viharának kitett nyugati országokban ma is számos esetben eredeti helyükön őrzik a korai középkor kolostorainak könyveit, vagy ha más gyűjteményekbe kerültek is, százával és ezrével vannak olyan kódexek, amelyeknek a provcnienciája megállapítható; a fönnmaradt középkori könyvtári katalógusok pedig vaskos köteteket kitevő forráspublikációkban láttak napvilágot. Mi meg örülünk, hogy az ÁupÁD-kor ezer meg ezer kódexéből néhány darab ma is megvan, de még ezek is részben külföldön. Állami életünk első négy századából mindössze egy olyan hiteles vagyonleltárt ismerünk, amely egy kolostor könyveit is fölsorolja. Pedig a több száz bencés, ciszterci, premontrei, domonkos, ferences, ágostonos, pálos, Uarissza és egyéb kolostoroknak bizonyára mindegyiknek megvoltak a szokásoknak és rendi előírásoknak megfelelő könyvjegyzékeik, amelyek a könyvekkel együtt pusztultak el. A pannonhalmi bencés monostor birtokainak, kincseinek királyi összeírása és vagyonjogi megerősítése az 1083 — 1095 közti időből az az oklevél, amely ezt az egyetlen könyvjegyzéket tartalmazza.

1 Az oklevélnek minket 1 Az oklevél eredetijét a pannonhalmi levéltár őrzi. Itégobbi kiadásait 1. SZENTPÉTEHY Imre : Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. k. 12. 1. Az ott. fölemlítetteken kívül a könyvjegyzéket tartalmazó részt közölték még KUNZE és DANKÓ is a Magy. Könyvszle 1878. (108-169. 1.) és 1888. (112. 1.) évfolyamában. Legmegbízhatóbb kiadása : A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, (ezentúl röviden Pannonh. rendtört.) I. k. 690. 1. A keltezetlen oklevolot a Pannonh. rendtört. 1083—1095. közé teszi, SZENTFÉTEHY (i. h.) KATONA István után 1093-ra. — Meg kell itt jegyezni azt a könyvtártörténeti irodalmunkba becsúszott tévedést, mintha itt elpusztult könyvek helyett adott királyi könyvadományról lenne szó. Az oklevél világosan megmondja, hogy meglevő vagyonnak, hosszú ido alatt összegyűlt, korábbi adományoknak összeírása és megerősítése a eél. A király nem is adományozhatott volna nagyobb mennyiségű könyvet, hiszen királyi másolóműhely éppen úgy nem volt, mint könyvkoroskedelem. — Köszönetot mondok CSÓKA Lajos pannonhalmi levéltárosnak, aki az oklevél fényképmásolntát mogküldte. — Vau még egy állítólagos XI. századi oklevél, amely szintén vagyonösszeírással kapcsolatban ad könyvleltárt is : a pécsváradi kolostor alapítólevele 1015-ből (orro is gyakran hivatkozik irodalmunk). Ez azonban csak a XIII. században készült hamisítvány. (L. SZENTPÉTERY : i. m. 4. 1. — Érdemes itt mogjogyezni, hogy a dolog természeténok megfelelőon egyetlon hiteles szövogfi kolostori alapítólevelünk som tartalmaz könyvjegyzéket.) — Az 1055-ből való tihanyi alapítólevél hátára utólag, de még valószínűleg a XI. század végén följegyozték néhány könyvnok a címét, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy az ottani könyvállomány teljes jegyzékének tarthassuk. 3