Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)
Érthetetlen hiánynak tűnhetik föl azonban, hogy a könyvjegyzék átvizsgálása során számos olyan mű rímével nem találkoztunk, amelyeknek meglétére pedig biztosan számítanánk : például Sz. ISTVÁN első legendája, az Intelmek, Sz. ZOERÁRD és BENEDEK legendája, esetleg krónikák. De ne felejtsük el, hogy a címek hiánya egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a művek nein voltak meg. Hiszen már a bevezetőben hangsúlyoztuk, hogy csak a köteteket, és néma műveket ismerjük a pannonhalmi könyvtárból. 3 7 A kötetekénél jóval nagyobb számú mű meglétével kell számolnunk ; az említett művek különben is olyan rövidek, hogy önálló kódexek semmiképpen nem lehettek, hanem más művek kódexeibe lehettek bemásolva. Krónikák hiánya meg éppen nem föltűnő. A történelmi érdeklődés eleinte mindig csekély a kolostorokban. Az ún. Pannonhalmi érrendi följegyzések néhány sornyi szövegének rövidsége (bemásolva a Prny-kóderbe) is erre vall. 3 8 A pannonhalmi leltár tehát végeredményben négy önálló, helyileg is elkülöníthető részleg megkülönböztetéséi teszi valószínűvé : 1 könyvkincsek, 2. liturgikus és collatióhoz való könyvek, 3. olvasmányok, 4. növendékek könyvei. Szerény állomány, a meglevő könyveknek nagyobb fele a liturgiát szolgálja, kevés az olvasmány is, alig több, mint a minimális szükséglet, tudományos foglalkozásnak nyomai még nem igen fedezhetők föl, de ez általános jelenség a X XI. századi bencés élet ben, ahol a liturgia túlsúlyba jutott a korábbi tudományos irányzattal szemben. 3 9 A könyvek nagy része már helybeli másolás eredménye lehetett, erre vallanak a több példányban meglevő szerkönyvek és olvasmányok. De ez a másolói tevékenység kiesi, a kevésszámú szerzetes keze alatt lassan gyarapszik a könyvtár. Mégis a szűkszavú jegyzék sorai mögött ott érezhetjük a legrégibb magyar könyvtár egyik első könyvtárosának gondos, lelkiismeretes, rendszerető munkáját, amely megérdemli, azt, hogy feledésbe ne merüljön, amint az oklevél bevezető szavai mondják : ,,nc per violentiam aliorum, vei fraudem, seu per ncgligentiam aliquid depereat". ,, CSATOM CSABA CSAPÓDJ, CSABA : DIB INNERE ORDNUNG DKK FRÜHESTEN BIBLIOTHEK VON UNGAKN. PANNONHALMA (SANKT MARTTNSBERG) IM XT. .lh. Wahrend der Türkenhorrschaft im XVI. und XVII. Jh. wurde nicht nur der überwiegend grösste Toil der mittelalterliohen Kódexe von Un-airn. vernichtot, sondern auch <lie hierauf bezügiichen In vontam. Aus den mohreron h undort Klőstorn der ungarischon Bonediktiner, Zisterzienser, Franziskaner, Doiriinikaner und undoron Mönche des XI -XIV 7. Jhs. kennen wir nur ein einziges voltos und glaubwürdigeslnvcntar, das auch alle Biicher einos Klosters ont hűlt. Dioses Inventár ist in oiner Urkunde dnt Benediktinerstiftes von Pannonhalma zu finden, die aus den .Jahren 1083 1095 das 3 7 Ez teszi bizonytalanná a könyvállomány tartalmi értékelését. Az értékelést megkísérelte MÁI.vesz Elemér (Árpádházi Ti. Margit. Károlyi A. emlékkönyv. 1933. 347—351. 1.) Vö. ez utóbbira IVÁNKA Endre kritikai megjegyzéseit (László mester esztergomi prépost könyvtára. Theologia 19.37. 223. 1. 1. j.) 3 8 SZILÁGYI Loránd szerint (Irodalmunk kezdetei. Magyar művelődéstörténet 1. k. 440. 1.) a Pray-kódexbon fennmaradt évrend! följegyzések I. ENDRE uralkodásának végéig kétségtelenül egykorúak, és minden valószínűség szerint Pannonhalmán készültek, a Pray-kódexbe átmásolták ezeket. 3 8 CSÓKA Lajos : Clunv-i szellemű volt-e. a magyar egyház a XT. században? (Regmim 1942/43. 141-170. 1.) 12
