Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

a gyors tájékoztatást elősegítő tárgyszókatalógus útján is történik. A közelmúltban kiépített figyelőszolgálatunkkal, amelyet jelenlegi személyzeti viszonyaink között csak szűk körben láthatunk el, akadémiai érdekű feladatot végzünk. Ez elsősorban az akadémiai kiadványok (Actá-k és könyvek) külföldi visszhangjának figyelemmel kísérésére és jelzésére terjed ki. Emellett számontartja az egyes tudományágak magyarországi fejlődéséről, tudományos intézetek munkájáról, tudósaink működéséről szóló cikkeket. Ezeknek megjelenéséről az illetékes tudósokat és szerveket a könyvtár értesíti, továbbá előbb az Akadémiai Értesítő, ujabban a Magyar Tudomány számára is ad közleményeket e témáról. Meg kell azonban ezzel kapcsolatban jegyezni, hogy ezt az országos érdeklődésre számottartó feladatot könyvtárunk csak saját periodikaállományára támaszkodva végezheti, a magyar tudomány külföldi visszhangjának teljes számontartását csak szervezett könyvtárközi együttműködés oldhatná meg. Az Akadémiai Könyvtár bibliográfiai és dokumentációs tevékenysége négyféle területen mozog. Először is egyik hónapban társadalomtudományi, a másikban pedig természettudományi tíj beszerzéseinek jegyzékét, „élő bibliográfiáját" teszi közzé. Másodszor minden évben kiadja a .Magyar Tudományos Akadémia előző évi működését felölelő bibliográfiai összeállítást. Harmadszor kb. négyhavi időközben megjelenteti a Tájékoztató a külföldi tudományos akadémiák működéséről c. dokumentációs kiadványát, melyben a külföldi társintézmények elvi és gyakorlati tevékenységének minden lényeges megnyilvánulását számontartja. Végül pedig időszerű bibliográfiákat állít össze, melyekkel a tudományos kutatást kívánja segíteni. (Hádioaktív izotópok, Az atomenergia békés felhasználása stb.) A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának csaknem 130 éves múltra visszatekintő cseretevékenysége a második világháború után lassan indult meg, s jelentőségéhez mérten csak az Akadémia újjászervezésével, az idegen nyelvű akadémiai Actá-k megjelenésével bontakozott ki. Az Actaévfolyamok 1950-től kezdve a könyvtári cseretevékenység révén bejárták az egész világot, felkeresték a régi cseretársakat, eljutottak új intézményekhez is, és általában mindenütt szíves fogadtatásra találtak. Ezekben az években ugrásszerűen megnövekedett a cserekapcsolatok száma, és lassabb ütemben, de azóta is állandóan emelkedik. A fejlődés mértékére jellemző az, hogy amíg 1945-től 1949-ig 254 intézettel álltunk csereviszonyban, és tőlük 456-féle periodikus kiadványt kaptunk, addig 1955 végén már 70 állam 1230 tudományos intézetével folytattunk kiadványcserét,

6 amelynek keretében külföldi cseretársaink 2304-féle periodikus kiadványt és 6308 kötet könyvet juttattak el hozzánk. A mennyiségi fejlődéssel párhuzamosan alapvető minőségi fejlődés is következett be. Egyrészt azokat a cseréket, melyek a tudományos kutatás szempontjából nem bizonyultak értékesnek, fokozatosan megszüntettük, s a könyvcserét az előzetes kiválasztás alapjára helyeztük, másrészt a cseretevékenység elvi alapjait az Akadémia elnökének személyes irányításával kimunkáltuk, s megállapítottuk a kiadványcsere szerzeményezési („üzleti") 6 Nem érdektelen e megoszlás területi képe : Európa, 27 ország 845 intézmény, Ázsia 18 ország 113 intézmény, Afrika 7 ország 25 intézmény, Amerika 15 ország 226 intézmény, Ausztrália 3 ország 21 intézmény. Á 23-félc akadémiai Actá-ból 3380 sorozatot küldünk csereképpen külföldre, a hálózat intézményei további 304 sorozatot cserélnek, a tisztelet- és referálópéldányok 949 sorozatban jutnak el a külföldi tudósokhoz. 25