Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

részlegei vannak : szerzeményezési osztály, nemzetközi kapcsolatok csoportja, feldolgozó osztály, olvasószolgálati osztály (ide tartozik a raktári részleg és a folyóiratkezelés is), tájékoztató és bibliográfiai osztály, különgyűjtemények osztálya. Utóbbi négy részre tagolódik : kézirattár, régi könyvek gyűjteménye, Keleti Könyvtár, mikrofilmtár és laboratórium.

2 Több mint öt évig míg 1956 elején az Irodalomtörténeti Intézethez nem csatolták, szervezetileg az Eötvös Könyvtár is az Akadémiai Könyvtárhoz tartozott, mint annak egyik osztálya, bár lényegében önálló könyvtárként működött. Amint a könyvtár feladatainak végleges tisztázásához is évek kellettek, úgy gyűjtőkörének megnyugtató kialakítása is hosszabb időt vett igénybe. A könyvtár 1950 előtt beszerzett anyaga — főleg könyvanyaga — túlnyomórészt társadalomtudományi volt, a természettudományi szakok kevésbé voltak képviselve. Ezért az Akadémia újjáalakítása előtt pár hónappal akadémiai és könyvtári körökben még az a gondolat is felmerült, hogy a meglevő természettudományi szektort — minthogy annak méltó fejlesztésére nem volt fedezet — teljesen meg kell szüntetni. E terv szerencsére nem valósult meg, hanem úgy határoztak, hogy az eddig gyűjtött természettudományi anyagot sértetlenül meg kell tartani, és a további fejlesztés kereteit ki kell jelölni. Ezzel azonban nem záródott le a probléma, sőt 1950-ben egészen más módon és sokkal nehezebb formában újra jelentkezett. Az újjászervezés előtt három osztályból álló Akadémia most nyolc osztályra tagolva kezdte meg működését, amelyek közül az eddigi eggyel szemben hat volt a természettudományi. Hogyan lássa el ezeket a Könyvtár, melynek feladata az akadémiai munka minden területen való támogatása, eddigi gyűjteményei és érvényben levő gyűjtési politikája alapján kutatási anyaggal? Az akkor kialakult felfogás szerint csak az eddigi gyakorlat módosításával és olyan profiltervezet elkészítésével, amelynek segítségével az intézet minél előbb éppen olyan alapkönyvtárrá fejlődik, mint amilyen a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő két nagy könyvtár is. A következő évek gyűjtése elvben tehát általános, igen sok tudományterületre részleteiben is kiterjedő volt. A gyakorlatban azonban — már csak anyagi okokból is — megszorításokat kellett alkalmazni, amelyeknek szabályozására a profiltervezetek egész sora készült el. Ezek azonban nem hozhattak végleges megoldást már csak azért sem, mert még nem számoltak eléggé két, időközben jelentkező lényeges tényezővel. Felmerült ui. ekkor már egyrészt az a szempont, hogy az Akadémiai Könyvtár nem önmagában, hanem az egyre-másra alakuló kutatóintézetek könyvtáraival alkot egységet, profilját tehát az intézetek gyűjtőkörének tekintetbevételével kell meghatározni, másrészt az is, hogy a könyvtár profilját az ország más nagy tudományos könyvtárainak gyűjtőkörével is szükséges egyeztetni. Ezeknek figyelembevételével a könyvtár gyűjtőkörének végleges meghatározása 2 Az ötvenes években a különgyűjteményi csoportok önállósulásával és a kutatók munkáját szolgáló beruházások végrehajtásával párhuzamosan következett be a jelzett szervezeti differenciálódás : 1951 februárjában a Keleti Könyvtár lij termei nyíltak meg, 1951 márciusában a kézirattári dolgozó- és kutatóholyiségek használatbavételével az újjászervezett kézirattár kezdte meg működését, 1953 januárjában indult meg a tájékoztató és bibliográfiai osztály munkája, 1953 áprilisában a mikrokönyvtár ós a laboratórium kezdett el dolgozni. 1954 februárjában a régi könyvek gyűjteménye és az önálló csorecsoport (ma nemzetközi kapcsolatok csoportja) szervezése történt meg,, majd 1954 júliusában az olvasószolgálaton belül a nagyértékű és meglehetősen elhanyagolt folyóiratanyag rendezésére külön folyóirat csoport alakult. 20