Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

A Könyvtár jelene Az 1949. december 15-én kiadott 1949. évi XXVII. törvénnyel kormányzatunk újjászervezte a Magyar Tudományos Akadémiát, amely ettől kezdve a Magyar Népköztársaság legfőbb tudományos szerve, a magyar tudományos élet vezetője és irányítója lett. Egyben pontosan körvonalazta feladatait, és biztosította ezeknek ellátásához a szükséges anyagi fedezetet is. Az újjászületett Akadémia kialakította kutatóintézeti hálózatát, melyben legrégibb intézete, az Akadémiai Könyvtár is elfoglalhatta az őt megillető helyet. Az Akadémia feladatainak megállapítása nagymértékben meghatározta könyvtárának alapfeladatát is. Nyilvánvalóvá tette azt, hogy intézetünket az Akadémia keretében folyó munka könyvtári bázisává kell fejleszteni, és tevékenységét minden vonatkozásban a tudományos kutatás szolgálatába kell állítani. Ennek megvalósítása a könyvtár teljes átalakítását és korszerűsítését kívánta meg. Ilyen irányban azonnal meg is indult a munka, de természetesen nem vezethetett hirtelen változáshoz, és nem történhetett meg egyenletesen, zökkenők nélkül. Az elmaradott és elhanyagolt könyvtár életrekeltéséhez, zárkózottságának felszámolásához és modern tudományos nagykönyvtárrá való alakításához évek kellettek. A fejlődés még így is ugrásszerű volt. Az átalakulásra az elvi célkitűzéseknek az akadémiai törvényben és az ríj alapszabályokban való tisztázása mellett elsősorban az anyagi, gazdasági alap megteremtése adott lehetőséget. Az Akadémiai Könyvtár több mint 120 éves fennállása óta most jutott először önálló költségvetéshez, most biztosítottak számára nagyobb létszámkeretet is. (1950 : 29, 1952 : 59, 1955 : 63 fő.) A munkahelyek, a raktárak, a korszerű berendezés legalább részleges biztosítása még évek nehéz munkájába került ugyan, az elmúlt évtizedek mulasztásainak helyrehozása is rengeteg — egyetlen más hazai könyvtárban sem jelentkező — nehézséget okozott, de ezeknek megoldásával párhuzamosan, az új anyagi és személyzeti ellátottságra támaszkodva mégis egyre nagyobb arányokban bontakozott ki a könyvtár új alapokon való megszervezésének munkája. Ez különösen 1952 után vett erős lendületet, amikor egy akadémiai és könyvtári szakemberekből álló bizottság az addigi fejlődés eredményeit és hibáit feltárva, igen helyes és meggondolt utat mutatott a további fejlődés számára. E segítő jellegű vizsgálat egyik fontos ered18