Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

A második világháború természetesen szétzilálta a széleskörű cseretevékenységet. A felszabadulás után — sokféle ok eredőjeként — eleinte ismét lassan ment a régi kapcsolatok felújítása és újak szervezése. 1945—49 között hatféle Acta Hungarica-val cserélt a könyvtár s 254 intézettel tudott ismét csereviszonyba lépni. Ugrásszerű fejlődés következett be az Akadémia újjászervezése után a rendszeres akadémiai kiadói tevékenység megindításával. Az Acta-sorozatok s az egyéb akadémiai kiadványok lehetővé tették, hogy a világ minden részéből begyűjtsük a legfontosabb periodikus-, sőt újabban könyv-kiadványokat is. 1950 végéig 480 intézménnyel lépett cserébe a könyvtár. Ez a szám 1956-ra csaknem megháromszorozódott. Fontos leszögeznünk azt, hogy elvileg és funkcióiban is nagy fejlődésen ment át ezekben az években a cseretevékenység : nemcsak anyagi, de elvi vonalon is határozott támogatást kapott az Akadémia vezetőitől, népi demokráciánk külpolitikájának megfelelően vállalhatta, hogy cseretevékenysége útján széleskörűen megismerteti a világ 70 államában Akadémiánk kiadványait s a maga könyvtári eszközeivel hozzájárul a békés kapcsolatok fejlesztéséhez. Meg kell mondani, hogy ehhez a munkához az előbb elmondottak mellett megfelelő alapot és tekintélyt cseretevékenységének csaknem 130 éves múltjától is nyert. II 1865-ben nagy fordulatot jelentett a könyvtár életében az új akadémiai palotában történt elhelyezése. Ezzel lehetővé vált számára, hogy modern nagykönyvtárrá szerveződjék, megfelelő olvasóhelyiségekhez és raktárakhoz jusson s így az akadémikusok és a tudományos célból olvasók rendelkezésére álljon. Valóban, a könyvtár fejlődése — néhány, a későbbi hanyatlást már magában hordozó jelenségtől eltekintve — a századfordulóig jóformán töretlen volt s fel tudta használni a még felfelé lendülő kapitalizmus erőit és előremutató tendenciáit. Nagyértékű különgyűjteményei megfelelően támogatták tudósainkat, könyvtári funkciói különösen Arany János főtitkársága idején Hunfalvy Pál főkönyvtárnok, a kiváló etnográfus és nyelvész vezetése és munkája következtében fejlődőben voltak. Hunfalvy segítőtársa volt a legkiválóbb magyar könyvtártudósok egyike, Hellebrant Árpád is, aki 1878-tól állt a könyvtár szolgálatában. Nem lehet célunk, hogy ez alkalommal e kitűnő könyvtárszervezők és tudósok munkásságát ismertessük. Sokat köszönhet nekik Akadémiánk és könyvtárunk. Eredményeik közül csak azt emeljük ki, hogy egyrészt megindították a könyvtár értékes gyűjteményei nyomtatott katalógusainak* * Az Akadémiai Könyvtár o fontos tevékenységére hangsúlyozottan kell utalni. Ezt az értékes kezdeményezést Hunfalvy utódai is folytatták, nemegyszer igen fontos időszerű könyvtári tennivalók elhanyagolása árán is. Mégsem érdektelen e nyomtatott címjegyzékeket felsorolni: Hellebrant Árpád a magyar tud. akadémia könyvtárában levő ősnyomtatványok jegyzékét (1886), Heller Ágost az Elisoher-féle Goetlie-gyűjtemén y jegyzékét adta ki (1896). Megjelent Ráth György régi magyar könyvtárának címjegyzéke (1905), az Akadémia könyvtárában meglevő folyóiratok és időszakos kiadványok jegyzéke (1906), Hellebrant Árpád szerkesztésében a diplomatáriumok és monumcnták katalógusa (1909), a Kaufmann-gyüjtemény katalógusa (1906), Katona Lajos könyvtárának katalógusa (1911). 70