Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

törődött s még hanyatló korszakában is, súlyos válsággal és hibákkal küszködve, a csere fenntartására, sőt fejlesztésére mindig gondot fordított. Toldy Ferenc már a múlt század harmincas éveiben gyors ütemben kezdte felvenni a cserekapcsolatokat a kiemelkedő jelentőségű külföldi akadémiákkal és tudományos társulatokkal a kurrens jellegű kiadványsorozatok állandó kicserélése érdekében. Az első csereviszonyokat Akadémiánk első, szerény kiadványainak megküldése fejében többek között a következő intézményekkel és akadémiákkal sikerült létrehozni : Royal Society of London, a francia, belga, porosz, bajor és osztrák akadémiák, a washingtoni Smithsonian Institution, Böhmische Gesellschaft, a philadelphiai American Philosophical Society, Royal Society of Edinburgh, Sachsische Gesellschaft stb. Ennek a néhány méltán híres külföldi akadémiának vagy társulatnak mint cserepartnernek a biztosítása arról vall, hogy Toldynak erőteljes és haladó jellegű tudománypolitikai koncepciója lehetett,* jól és gyorsan felismerte a csere könyvtári jelentőségét is. Ezt a hagyományt a könyvtár minden időben tovább ápolta. 1848 után — anyagi eszközök hiányában — a külföldi csere volt az az egyetlen beszerzési eszköz, amellyel továbbra is színvonalasan tudta gyűjteményeit gyarapítani. 1865-ben közel 100, 1880-ban mintegy 150, 1900-ban majd 200 és 1910-ben több mint 230 akadémiával és tudományos intézettel folyt a kiadványok cseréje. Az első világháború és az azt követő évek ezen a területen is súlyos visszaesést jelentettek : még a háború befejezése után sem tudták felvenni a cserekapcsolatok nagy részét (87-re esett le), mert akadémiai kiadványok hiányában nem volt mivel cserélni. Kivételszámba mentek azok a külföldi akadémiák (London, Edinburgh, Róma), amelyek önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül is megküldték kiadványaikat. A régi cserekapcsolatok felvétele Ferenczi Zoltán főkönyvtárnoksága idején, 1925-től kezdve történt meg, 1929—1938 között tovább fejlődött s mintegy 450 intézménnyel létesült csereviszony. Ryen módon 1100-féle periodika-sorozathoz jutott az Akadémiai Könyvtár. Ez annál jelentősebb volt, mert éppen ebben az évtizedben szinte mélypontra esett vissza a vétel útján folyó beszerzés s így a csere volt az egyetlen lehetőség korszerű külföldi tudományos anyag biztosítására. E gyarapítási szemponton túlmenően ki kell emelni azt a tényt, hogy a két világháború között, midőn az Akadémiai Könyvtár nem egy területen a legsúlyosabb válsággal küzdött s még hazai viszonylatban is — a magyar tudományos könyvtárügy általános elmaradása idején — leginkább hátramaradt s képtelen volt a hivatásából és helyzetéből következő könyvtári funkciókat gyakorolni, cseretevékenysége távol tudott maradni az akkor általános, nemegyszer a tudományban is felbukkanó sovimzmústól és szűklátókörűségtől. Cseretevékenysége kiterjedt csaknem az egész világra, a szomszédállamok akadémiáival és tudományos intézményeivel is rendszeres cserekapcsolatban állt, sőt, egyedülállóan az akkori Magyarországon, a Szovjetunió akadémiai központjaival, Moszkvával, Leningráddal, Kievvel s egész sor más szovjet tudományos intézettel is rendszeres, sőt a rendelkezésre álló adatok bizonyítékai alapján egyre fejlődő csereviszonyt létesített. * Toldy emo munkásságának felderítése a folyamatban levő könyvtártörténeti kutatások egyik fontos és sürgős tennivalója. 68