Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

podott volna az Akadémia Könyvtára. Nagyértékű ősnyomtatvány- és régii könyvgyűjteményének, Keleti Könyvtárának, Kézirattárának fejlődése tudósok és könyvbarátok adományainak volt köszönhető. Maga Teleki József említett alapítványán túlmenően is 30 éven át, élete végéig bőkezű mecénása volt a könyvtárnak, magánpénztárából fedezte a külföldi folyóiratok előfizetését, saját személyi könyvgyűjteményét is az Akadémia könyvtárára hagyományozta s több jelentős könyvgyűjtemény (az ősnyomtatványokban gazdag Kresznerics-gyűjtemény, Marczibányi Livius-gyűjteménye, a Weszerlekönyvtár ősnyomtatványai, a Péczely József-féle könyvtár, Jancsó Imre könyvgyűjteménye) megvásárlását előmozdította s Justinianus XVI. századbeli kódexével és egy Corvin-kódex-szel is gyarapította a könyvtárat. Már a harmincas évek végén újabb igen jelentős adományhoz, a kódexekben, kéziratokban és régiségekben gazdag rohonci és kisbéri Batthyány-könyvtárak anyagához jutott az Akadémia. Az 1865-ben felavatott új akadémiai palotába való költözés után jelentős adományok kerültek a Könyvtár tulajdonába : az archeológiai művekben gazdag Pulszky-könyvtár, Hadik Gusztáv könyvtára, a Waldstein-féle gyűjtemény, az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény, majd a legfontosabbak egyike, az 1905-ben az Akadémia Könyvtárára hagyományozott Ráth György-könyvtár, mely 2364, 1711 előtt Magyarországon nyomtatott vagy külföldi magyar vonatkozású munkát foglalt magában. A Keleti Könyvtár szempontjából fontos volt a Konstantinápolyban élt Szilágyi Dániel könyvtárának megszerzése, majd a legjelentősebb adományok egyike, az 1906-ban az Akadémia Könyvtárára szállt, héber kéziratokban, ősnyomtatványokban és könyvekben rendkívül gazdag Kaufmann Dávid-gyűjtemény. Ki kell emelni, hogy a Keleti Könyvtár anyagát további adományok (Stein Aurél könyvtára, a Kégl-könyvtár, a Körösi Csorna örökét tartalmazó Dukagyűjtemény) is gazdagították. Az idők folyamán egyre inkább gyérülő adományok közül messze kiemelkedik az 1928-ban örökölt Vigyázó Ferenc-féle könyvtár, amely több mint 15 000 kötetnyi nagyértékű állományával főképp kódex-gyűjteményünket, ősnyomtatvány-tárunkat, vetustissima-gyűjteményünket és általában régi könyvanyagunkat gyarapította. Nagyrészt a felsorolt adományoknak köszönhatő, hogy az Akadémia Könyvtára ma 1104 darab'ősnyomtatvány, 6327 régi magyar (1711 előtti) mű, 1800 vetustissima, 162 Aldina és mintegy 50 000 kötet XVI—XVIII. századi nyomtatvány birtokában van. A már felsorolt ajándékok és örökhagyások mégsem nyújthattak elegendő alapot a korszerű tudományos könyvtár fejlesztéséhez. A beszerzés egyéb forrásait is meg kellett nyitni a könyvtár számára. Ilyen volt a kötelespéldányjognak 1836-ban helytartótanácsi rendelettel és 1840-ben törvénnyel való biztosítása, az Akadémia pénzügyi helyzete következtében kezdetben igen szerény, majd 1865-től fokozódó s nagyjában 1914-ig megfelelőnek mondható költségvetési hitel könyv- és folyóiratvásárlásokra, végül a nemzetközi kiadványcsere, mely a könyvtár igen értékes, többnyire periodikákat tartalmazó „Academica" anyagának volt az alapja s mindmáig elsőrangú forrása. E gyarapítási szerepén túl a cseretevékenység minden időben a tudósok és az intézmények egymásközti kapcsolatának volt az eszköze, egymás értékeinek és eredményeinek megbecsülését és felhasználását segítette elő, végül korunkban a béke gondolatának, a népek békés egymás mellett élésének ügyét is szolgálja. Nem érdektelen tehát közelebbről is megismerkedni az. Akadémiai Könyvtár cseretevékenységével, annyival is inkább, mert — a háborús éveket leszámítva — a könyvtár e munkájával mindig komolyan 66