Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

támogatást nyújtani, a magyar tudománytörténeti és akadémia-történeti kutatások bibliográfiai bázisát fokozatosan létrehozni. e) Könyvanyagunk megőrzését, megfelelő raktározását, általában raktáraink fejlesztését — mivel ezen a területen a legnagyobb a hátramaradás — minden lehető eszközzel biztosítanunk kell. Ez egyúttal a gazdag könyv- és folyóiratanyag használatba bocsátásának is legfontosabb előfeltétele. Régiségeink, ritkaságaink, általában könyveink igen rossz állapotban vannak. Szintén sok évtizedes mulasztást igyekszünk legalább részben helyrehozni, midőn erőteljesen szorgalmazzuk a könyv- és kéziratrestaurálást, saját könyvkötőműhely felállítására teszünk lépéseket és a könyvhigiénia elméleti és gyakorlati problémáival foglalkozó laboratórium felállítását javasoljuk. /) Talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy részben a felsorolt, kiemelt feladatok, részben az itt nem említett, de szintén fontos tennivalók anyagi, beruházási és személyzeti igényekkel is járnak. Nagykönyvtáraink munkája cs fejlesztése állandó gazdasági alátámasztást igényel, hiszen a világ könyvés folyóirat termelése eddig elképzelhetetlen arányokban növekszik s a mind szervezettebbé váló tudományos kutatás egyre inkább fokozza a könyvtárak jelentőségét s teszi azokat nélkülözhetetlenné a kutatómunka számára. A már jellemzett hazai fejlődés különleges és ránk nézve kötelező következménye pedig az. hogy mivel az Akadémiai Könyvtár múltbeli anyagi és személyi fejlesztése a legelmaradottabb volt, így ezen a területen is egyszerre kell a múlt hibáit és hiányosságait helyrehozni s a jelenlegi és jövő fejlődés ütemének megfelelni. * * * Az Akadémiai Könyvtár fejlődése minden korszakban szorosan összefüggött az Akadémia történetével és tevékenységével, hiszen minden időben — előrelendülve vagy visszaesésekkel küszködve — az Akadémián folyó munkával lélegzett együtt. Nem volt véletlen, hogy az Akadémia első elnöke vetette meg a könyvtár alapját, hogy az akadémikusok féltő gonddal és szeretettel vették körül könyvtárunkat. Régi okmány van a kezünkben : a folyóiratok egykori használóinak nevei 1832-ből,* Nem válik ez az ,.olvasói" névsor az induló könyvtár szégyenére : Döbrentei, Bugát, Bajza, Fáy, Bártfay, Stettner, Vörösmarty, Szalay . . . Már idéztük, hogy 1844-ben csaknem az egész akkori Akadémia jelen volt a könyvtár megnyitásánál. E ,,hőskor" lelkes könyvtári szervezője — Toldy Ferenc — egyúttal az Akadémia titoknoka is volt ; Arany János mint főtitkár igen sokat tett intézetünk érdekében, az őt jellemző gonddal törődött a fejlesztés kisebb és nagyobb ügyeivel egyaránt. Ugyanakkor kutatóink gyakran vették igénybe munkájuk közben könyvtárunk szolgáltatásait, nem egy esetben nélkülözhetetlen forrásanyagot vagy tudáskincset merítve belőle.** Több bizonyítéka van ennek a kétoldalú, természetes kapcsolatnak, az alkotó tudós és könyvtára kapcsolatainak. E dokumentumok közül ezúttal * Főtitkári Levéltár, 130/1832. ** Tudománytörténetünk és könyvtártörténetünk számára nélkülözhetetlen lesz annak felkutatása és ábrázolása, hogy az Akadémiai Könyvtár egész fejlődése folyamán mennyiben, milyen eszközökkel és eredményességgel támogatta a kutatómunkát. 6* 83