Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

végző személyekre, a tudományos munkához szükséges és arra alkalmas eszközökre, valamint a folyamatban levő tudományos kutatásokra vonatkozó adatokat. Az Akadémia a tudományos ismeretek terjesztésével tervszerűen közreműködik a dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésében. A tudományos ismereteket könyvtára, előadások és kiadványok útján terjeszti."* íme, e néhány súlyos mondatban megfogalmazódnak a korszerű akadémiai könyvtár alapvető elvi célkitűzései : a szocialista társadalom építésén dolgozó tudomány számára megfelelő munkaeszközöket biztosítani, az emberiség tudományos eredményeinek tanulmányozását elősegíteni, a kutatómunkához szükséges és arra alkalmas eszközökre vonatkozó adatokat összegyűjteni és nyilvántartani, a tudományos ismereteket a dolgozó nép műveltségi színvonalának emelése érdekében terjeszteni! Ha ehhez figyelembe vesszük könyvtárpolitikánk ama alapvető célkitűzését is, hogy tudományos nagykönyvtárainknak a könyvtártudományi és szakbibliográfiai kutatómunka önálló műhelyeivé kell válniok — csaknem hiánytalanul előttünk áll megújult könyvtárunk elvi-ideológiai megalapozása, a szocialista társadalom fejlődését a maga sajátságos könyvtári eszközeivel elősegíteni kívánó programja. Ezek után fel kell tenni a kérdést : az elmúlt több mint hat év alatt tettünk-e valamit az előbb vázolt célkitűzések megvalósulása érdekében? Éltünk-e a lehetőségekkel, amelyeket dolgozó népünk, pártunk és kormányunk, Akadémiánk vezetősége rendelkezésünkre bocsátott? A felelet nem lehet kétséges : A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára beleilleszkedett az Akadémia egészének munkájába, legfőbb célkitűzéseit — a kutatómunka könyvtári eszközökkel való támogatása, a nemzetközi kiadványcsere fejlesztése, történeti értékű gyűjteményeink feltárása és megőrzése — becsülettel, erejéhez és lehetőségeihez mérten megvalósította s általában a magyar könyvtárak eredményes munkájához sikeresen csatlakozott. Az is természetes, hogy ez a fejlődés nem volt zökkenőktől és hibáktól mentes. Megmondhatjuk, hogy többet tehettünk volna az Akadémia célkitűzéseit szolgáló korszerű könyvtári munka színvonalának állandó emelése érdekében, a hibákat és hiányosságokat élesebb szemmel vehettük volna észre s kielemzésük után nagyobb lendülettel, több fegyelmezettséggel, intenzívebb emberi szolidaritással szüntethettük volna meg azokat. Különleges helyi zavarok és nehézségek is nagyobb számban voltak — különösen az újjászervezés utáni első években — mint azok szükségesek és logikusak lettek volna. Azún. „objektív" körülmények — rossz helyiség viszonyok, a mindinkább fenyegető raktári helyhiány — nagymértékben hátráltatták munkánkat. Ezen a területen akadémaiai szerveinktől sem tudtunk kapni megfelelő segítséget, nem csoda tehát, ha a sok évtizedes hátramaradással küszködő könyvtár nemegyszer megoldhatatlan nehézségek előtt állt. Intézetünk felszabadulás utáni évtizedének áttekintéséhez még egy fontos szempontot figyelembe kell venni. Egyetlen más magyar tudományos könyvtárnak sem kellett szinte hónapok vagy rövid egy-néhány év alatt olyan hirtelen fejlődést tennie, mint az Akadémiai Könyvtárnak. Egyetlen nagykönyvtárunk sem volt annyira elaggott, még a polgári fejlődést is sokban elmulasztó, feudális kötöttségektől terhes, anyagi és személyzeti lehető* A kiemelések tőlem származnak. 77