Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

évfordulóján mondott ünnepi beszéde :* „A mai ünnep Akadémiánkra nézve fogadalom napja, amikor újra megfogadja azt, amit 100 év előtt megígért, hogy a reábízott szellemi kincset, könyvtárunkat híven fogja őrizni, gondozni és gyarapítani." Az Akadémia vezetői az örökül hagyott Vigyázó-vagyon átvétele után nemsokára abba a helyzetbe jutottak, hogy fogadalmukat beváltva, a könyvtár fejlesztését jelentékeny mértékben elősegíthették volna. Azonban a Vigyázóvagyonból nem költöttek a rájuk bízott „szellemi kincsre" s részben ennek következtében állt elő az intézmény imént vázolt ijesztő hanyatlása. d) A rendszeres gyarapítás elhanyagolása mellett nem törődtek az akkor intézkedni hivatott tényezők a raktárak fejlesztésével sem. A múlt század kilencvenes éveinek közepére az eredetileg sem korszerű raktárak beteltek, több mint félévszázadon át csak foltozgatás folyt. Ennek következtében a szakok egy részét összecsomagolva fokozatosan ki kellett vonni a forgalomból s az emeletnyi magas, elavult fapolcokon a könyveket egymás mögött két, sőt három sorban kellett elhelyezni! Mindez teljes raktározási csődöt eredményezett. Ehhez járult a korszerű könyvtári felszerelés egyre inkább érezhető hiánya, továbbá a dolgozóhelyiségek kevés száma és alkalmatlan volta. Ezen a hiányosságon még ma sem sikerült segíteni. e) Az Akadémiai Könyvtár múltbeli bajainak, hátramaradásának egyik legfőbb oka személyzetének rendkívül csekély száma volt. Anélkül, hogy ezt a problémát itt fejlődésében és következményeiben vizsgálat tárgyává tennők, csupán néhány adatot ismertetünk. A „Magyar Minerva" című kiadvány V. kötetének adatai szerint 1912-ben a mintegy 184 000 kötet könyvet és 20 000 kéziratot szándáló Akadémiai Könyvtárnak csupán négy státusalkalmazottja volt (ezt a tisztviselői létszámot két altiszt egészítette ki). Ugyanekkor a 135 000 kötettel rendelkező Kolozsvári Egyetemi Könyvtár 14 tudományos dolgozót, a mintegy 110 000 kötetes Fővárosi Könyvtár kilenc tisztviselőt, az Akadémiai Könyvtárnál nagyobb budapesti Egyetemi Könyvtár 14 tudományos tisztviselőt, öt altisztet és 11 „szolgát", az Országos Széchényi Könyvtár 23 tudományos tisztviselőt foglalkoztatott. Még világosabb az összehasonlítás, ha az egy fő státusalkalmazottra eső kötetszámot vesszük alapul : az Akadémiai Könyvtárban 46 000, az Egyetemi Könyvtárban 35 130 (kisegítő személyzet nélkül), az Országos Széchényi Könyvtárban 13 278, a Fővárosi Könyvtárban 12 222, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban 9705, a Honvéd Ludovika Akadémia Könyvtárában 6138 kötet könyv jutott egy kinevezett könyvtárosra! Nem lehet tehát egyáltalában csodálkoznunk azon, hogy a „Magyar Minerva" adatai szerint a 184 000 kötet könyvből 1912-ben csaknem a fele katalogizálatlan volt. Ez a lehetetlen helyzet arányaiban a két világháború között sem változott meg lényegesen s részben ennek, részben a szakszerűtlen könyvtárvezetésnek a számlájára kell írni, hogy a húszas-harmincas években teljes fejetlenség és zűrzavar állt be a könyvtári munka területén : először a gyarapítási hiányokat igyekeztek „pótolni", majd hirtelen fordulattal évekre felfüggesztették a könyvvásárlásokat a katalogizálási rohammunka kedvéért, s ennek befejezése után ismét a gyarapítás munkáját akarták műsorra tűzni. A második világháború kitörése azután kényszerű-kelletlen véget vetett * Akadémiai Értesítő, 192G. 6. 1. 73