Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)
I. Bevezetés
19 Toldy ugyan makacsul harcolt tovább a díszkiadás megvalósításáért, de Kazinczy Gábor váltig csak az örökösök érdekeit hangoztatta, míg végül Toldy aug. 29-én írt levelében így fakadt ki: „Végső szavam a K[azinczy] F[erenc] munkái ügyében ez: A m[agyar] irodalom soha nem fogja a K[azinczy] F[erenc] munkáit hozzá méltó kiadásban bírni s a gyermekek soha nem fognak egy 'teljes' v[agy] félig teljes kiadásból 100 ft hasznot látni... Fogadtam egykor, hogy lerovom K[azinczy] F[erenc] iránti hálatartozásomat; maholnap 30 éve lesz ennek, s nem tehetek semmit." A centenáriumi díszkiadás terve tehát kútba esett. Toldy azonban annyira a szívén viselte Kazinczy Ferenc munkáinak ügyét, hogy még többek között 1860. febr. 10-én kelt levelében is visszatért e már oly sokat vitatott kérdésre: ,,K[azinczy] Fjerenc] munkái még ki nem jöttek: megengedem, sőt meg vagyok győződve, hogy a késedelem hasznokra volt; de hogy utolsó leveled szerint maradsz régi feltételednél, mely annyit tész, hogy minél több garast fordítani rajta a (már most 36 ezer ftos) családnak javára mi ha vezéreszméd marad, soha nem létesül az a kiadás ... mert teljes és szép kiadást, ha profitra is tekintesz, nem vagy képes előállítani!... Még egyszer mondom: nincs áldás mind azon, a mit csinálunk ha ezentúl még egyébre tekintünk, mint — K[azinczy] F[erencre]." Az összkiadás tervének meghiúsulása ugyan elsősorban valóban Kazinczy Gábor lelkén száradt, másfelől azonban igazságtalanság lenne vele szemben elhallgatni, hogy így is sokat tett e hagyaték egyes részeinek publikálásáért. Többek között ő rendezte 1859-ben sajtó alá Kazinczy Ferenc verseit, részben olyan kéziratok alapján, melyeket Török Sophie 1832-ben nem küldött be a Tudós Társasághoz. A kötet a Magyar Remekírók Gyémánt Kiadásának IV. köteteként jelent meg Heckenastnál, 1863-ban pedig változatlan szöveggel ismét kiadták. Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor levélváltásaiban is több utalás olvasható arra, hogy Kazinczy Gábor kiadványsorozatot szándékozott indítani „Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez" címmel. A tervezett sorozatból mindössze egyetlen kötet jelent meg 1860-ban: Kazinczy Ferenc levelezése Berzsenyi Dániellel. Ugyancsak ő rendezett sajtó alá még két másik levelezést is 1860 és 1864 között. (Kazinczy Ferenc levelezése Kisfaludy Károllyal és ennek körével, Pest, 1860. ill. Gróf Dessewjfy József bizalmas levelezése Kazinczy Ferenccel 1793-1831. Pest, 1860-1864.1-III. k.) 1864. ápr. 18-án Kazinczy Gábor meghalt. Ennek következtében Kazinczy Ferenc hagyatékának új tulajdonosa Kazinczy Gábor fia, Artúr lett. Két nappal később Toldy Ferenc levelet küldött az örökösnek, amelyben a részvétnyilvánítások mellett a kéziratok sorsáról is szó esik:
