Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)

I. Bevezetés

9 Dessewffy egyébként támogatta Guzmics kiadási terveit, mint ahogy az kiderül 1831. nov. 21-én Kazinczynénak írt leveléből.

7 Az is az ő ötlete lehetett, hogy Török Sophie a hagyaték dolgában az Akadémiához forduljon segítségért. Erre a lépésre 1831. nov 21-én került sor, amikor az özvegy az alábbi szövegű beadvánnyal

8 fordult a Magyar Tudós Társasághoz: „Haldokló féljem két szent kötelességet kötött szívemre, u. m.: árváinak nevelését, 's azon tudományos kintsnek, mellyet ötven két évekig nagy szorgalommal gyűjtögete, gondos megőrzését. Az utóisót közhasznúvá kívánván tenni, kijelenté azon óhajtását, vajha az méltó kezekre 's olly helyre juthatna, hol annak használása a vele kívánók nagyobb részére nézve lehetséges... Úgy vélem tehát, hogy boldogúlt féljem utolsó akaratját tellyesítem, midőn ezen gyűjteménnyel a Méltóságos Magyar Tudós Társaságot meg kínálván, azon esedezem, hogy méltóztatna ki küldeni nagy érdemű Tagjai közzűl egyet, vagy többeket, kik ezen Gyűjtemény tartalmát 's betsét megvizsgálván, rólla a' Méltóságos Magyar Tudós Társaságnak hiteles tudósítást tehetnének s velem a gyűjtemény áráról értekezhetnének." A levelet a Tudós Társaság 1831. dec. 19-i ülésén olvassák fel. A testület úgy határoz, hogy a következőkről kell értesíteni a levél íróját: ,,a' Társaság rendszabásainál fogva egyedül olly iratokat vehet által, melyeket kiadhat 's így országos hasznúakká tehet, e' végre kéri az érdeklett gyűjtemény foglalata jegyzékének beküldését.'" Hogy közelebbről mit tartalmazhatott a Tudós Társaság válaszlevele, arról gr. Dessewffy Józsefnek a nádorhoz és a Magyar Tudományos Akadémiához 1831. febr. 24-én írt beadványából

1

0 nyerhetünk képet. A szövegből kiderül, hogy a gróf olvasta az Akadémia válaszát, mellyel az „Kazinczynak az Akadémiához minapában esedező levelet nyújtott özvegyét vigasztalja, hogy t.i. hihetőképpen által-veszi féijének hátra hagyott nyomtatás alá való Munkáit az Akadémia; sőt illendő, és oly jutalmat fog rendelni, a' millyen magyar munkáért eddig-elé szokásbannem volt." Dessewffy szerint azonban nem lehet ott szó ajándékról, hol „nemzeti háláról forog fenn a kérdés". Ehelyett egy kiadási tervezettel áll elő. A kiadás anyagi alapjait akciák, azaz részvények kibocsátásával lehetne megteremteni. Úgy gondolja, hogy ötszáz akciát kellene piacra dobni „egygyet egygyet negyven pengőpénzzes forinttal számítva." A kiadás példányszáma ötezer lenne, pontosan száz ív terjedelemben, a kötetek tizennyolc hónap alatt el is készülhetnének. Mellékelten csatolja a kassai nyomdász, Werfer Károly levelét,

1

1 aki a fenti feltételek mellett, méltányos áron vállalkozna e munka elvégzésére. A gróf a maga részéről azonnal ajánlkozik is