Csapodi Csaba: Catalogus collectionis codicum Latinorum et Graecorum Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae (A MTAK kézirattárának katalógusai 16., 1985)

Bevezetés (Paefatio Hungarice)

11 Van azután néhány darab, amelynek idekerüléséről a régi kézirattári nyilvántartások hiányossága folytán nincs közelebbi adatunk, csak annyit tudunk megállapítani róluk, hogy három (K 448 Gordesio, K 445 és K 446 Lyra egy-egy műve), már Rómer Flóris kézirattárossága (1861-1871) idején itt volt, mert a régi katalógus tanúsága szerint ő írta le ezeket; másik hármat (két hóráskönyv: K 391, K 424 és egy Augustimus-kódex K442) pedig Jakab Elek írt le, amikor 1876 és 1891 közt a Kézirattár egész állományát katalogizálta. Főleg a K 394 esetében sajnálatos a proveniencia-adat hiánya, mert ez a szépen illuminált, beneventumi írással írt zárai hóráskönyv az egész gyűjtemény legrégibb kódexe, Rómer volt az, aki a Kézirattár anyagát 16 szakban fölállította és ezek egyike kapta a "Latin Codex" nevet. Az elnevezés tulajdonképpen nem kódexgyűjteményt jelöl, hanem kódexekkel kapcsolatos szakcsoportot. Eredeti kódexeken kívül ugyanis ide helyeztek szép számmal kódexmásolatokat, egy-két későbbi kéziratot, utóbb pedig töredékeket is. A másolatok közt a legjelentősebb a pármai Diomedes Carafa korvina[2] 1769-ben kézzel írott-festett facsimiléje, amely még az alapítási anyaggal került könyvtárunkba. Az így fölállított "Latin Codex" szakcsoport ezután már csak lassan gyarapodott. 1893-ban egy nagyon értékes kódextöredék került a gyűjteménybe, amennyiben a neves orientalista, Vámbéry Ármin átadta azt a Kyeser "Bellifortis"-töredéket, amelyet Konstantinápolyból hozott el és amely minden bizonnyal a Corvina-könyvtár elhurcolásakor, 1526-ban került oda. Ez az a szimbolikus bolygóábrázolásokat, köztük Zsigmond király lovas alakját tartalmazó töredék, amelyből igen sokszor közöltek már képeket tévesen "Liber de septem signis" név alatt (K 465). 1898-ban került a kézirattárba Caoursin "Rhodiae urbis descriptio"-ja (K 398). A XV. század végén készült, egyszerű papírkódex Szirmay Antal ajándéka volt. 1912ben pedig vásárolt a könyvtár (ez az első kódexvásárlás itt) egy XV. századi, egyszerű "Miscellanea theologica" kötetet (K 454). Mindezekkel együtt a XX. század húszas éveire az egész kódexállomány (nem számítva most a másolatokat, töredékeket stb.) még mindig nem tett ki többet, mint 26 latin és 3 német kódexet. Jelentősen megváltozott ez a helyzet 1928-ban, amikor a legnagyobb magyar könyvgyűjtők egyike, gróf Vigyázó Ferenc a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta egész vagyonát [3] és vele együtt 17000 kötetet kitevő bibliofil könyvtárát. Ebben a könyvtárban volt 34 latin, 34 olasz, 4 német és 1 hollandnyelvű kódex. Közülük csak néhányat emelünk ki. A legrégibb egy XII. századi, szerényen illuminált kötet, első felében bibliai szövegek, második felében Sulpicius Severus művei (K 395). Nem sokkal fiatalabb, a XIII. század első feléből származik egy strassburgi Psalterium (K 400). A XIV. századból való egy gondosan írt és illuminált franciaországi Biblia (K 399). Tartalmi szempontból Aristoteles "Liber physicorum"-a a legjelentősebb. A nem különösen díszes, de szép humanista írással írt kódex a "Liber physicorum"-nak ritka, Andreas Bilius Mediolanensistől származó fordítását tartalmazza (K 463). A Vigyázó-adomány után újabb kódexek már csak kisszámú, szórványos vásárlás útján kerültek a kézirattárba, de a kódex-gyűjtemény nagyobb számú töredékkel gyarapodott, amelynek egyik részét Paul Lehmann válogatta ki budapesti kutatásai alkalmával Knauz Nándornak a Kézirattárban őrzött, akkor még földolgozatlan ha-