F. Csanak Dóra: Fülep Lajos kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 15., 1984)

Előszó

ELŐSZÓ Fiilep Lajos (1885-1970) kéziratos hagyatéka saját kívánságára került halála után az Akadémiai Könyvtár kézirattárába. Már korábban, 1958-ban, 1963-ban és 1965-ben odaajándékozott kisebb-nagyobb mennyiségű válogatott levelet és kéziratot. Ezek 36/1958., 49/19 6 3. és 60/1965. szám alatt kerültek be a növedéknaplóba. A teljes hagyaték beérkezése után ezeket a tételeket — mint a többivel szervesen együvé tartozókat — beillesztettük a megfelelő helyekre és együtt dolgoztuk fel. A hagyaték növedéknapló száma: 9/1971. A tekintélyes mennyiségű kéziratos hagyaték tartalmilag is igen gazdag és sokrétű: tükrözi Fülep Lajos sokirányú érdeklődését és változatos életpályájának szinte minden szakaszát. A Nagybecskereken 1885 január 23-án született Fülep Lajos szülővárosában tett érettségi vizsgája után beiratkozott a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem bölcsészeti karára, miközben az Ország és a Hazánk képzőművészeti és színikritikusaként újságírásból tartotta fenn magát. 1904-ben töltött először négy hónapot Párizsban, amit 1906-ban újabb féléves párizsi tartózkodás követett. Itt elsősorban a közelmúlt és a kortárs művészet és irodalom problémáival foglalkozott, idejét könyvtárakban és múzeumokban töltötte. 1907 őszén Firenzébe utazott, ahol kisebb megszakításokkal 1913-ig élt. Ott tartózkodása egész életére szóló élményt jelentett számára. Megismerkedett a középkor irodalmával és művészetével, elsősorban a misztikusok, valamint Dante, Assisi szent Ferenc, Sienai szent Katalin, Giotto foglalkoztatta. Ezzel egyidejűleg bekapcsolódott a firenzei Biblioteca Filosofica köré tömörült fiatal írók, Papini, Amendola, Marrucchi és mások társaságába, részt vett üléseiken, s maga is két ízben tartott előadást: Nietzschéről, majd "az emlékezés a művészi alkotásban" tárgyköréből, amely műve utóbb doktori disszertációja is lett. 1908-ban nagyrészt gyalog bejárta Umbriát, 1909-ben még egyszer hosszabb időt töltött Franciaországban — ezúttal elsősorban a gótikus katedrálisokat kereste fel — s átrándult Londonba is. 1911-ben Firenzében Lukács Györggyel és Hevesi Sándorral együtt megindította "A Szellem" című filozófiai folyóiratot, amelynek anyagi okokból csak két száma látott napvilágot. 1912-ben Budapesten doktorátust tett a filozófia és az olasz nyelv és irodalom tárgyköréből. 1913-ban Rómába költözött, majd 1914-ben hazatért Budapestre, ahol a főváros szociálpolitikai ügyosztályán vállalt állást mint művészeti referens, ugyanakkor középiskolá-