Csapodi Csaba: A »Magyar Codex« elnevezésű gyűjtemény (A MTAK kézirattárának katalógusai 5., 1973)
A gyűjtemény leírása
Tulajdonos: ,,G[eorgii] Aemyly 1537." — Hoggiai Márton 1597. Heidelberg. „Ennek az könyvnek ura Marton uram joll tette ... Tuus A. M." [Sz. M. A. tehát barátja könyvébe irogatott, nem az övé volt a könyv.] — „Su[u]m me fecit Johannes] Nagy Thurj Albe Julie Anno 1599." — „Accepi dono a ... Georgio Györi Cive Waradiensi Debrecini commorante ... 1606 Petrus Ersek SomosUyfalui." — „Basilius Literati al[ia]s Ferenczfi." — „G. Telekiek alapítványa." Bibliogr.: Kerecsényi Dezső: Szenczi Molnár Albert lapszéli jegyzetei. Protestáns Szemle 39 (1930), 393—397.1. (Részben közli a szövegeket.) Mikrofilm: Mf. 3604/IV. + 3601/VI. K 56 (Régi jelzete: Magyar Codex kis 8° 15.) NÉMELY ÖTVÖSI JEGYZÉSEK [XVI. sz. vége.] — Magyar nyelven. Papír. — 145x88 mm (haránt). — (43) fol. írás: könyvírás, kis részben folyóírás. 4. kéz, de háromtól csak kevés, a 3. és 4. kéz XVII. századi. Kötés: XIX. sz. első fele, félbőr. Készült: Magyarország. Receptgyűjtemény főleg festékekről és mustrák, ötvösök számára. I. 2 r—19 v Ötvös-receptek. „Jo párisi festek aranra." X „le hull ot (!) az aranj." II. 20 r—43 r Rézmetszetű ötvös-mustrák. Tulajdonos: Lugossy József ajándékozta 1840-ben az MTA-nak. Megjegyzések: Magában a kéziratban semmi adat nincs a készítés helyéről és idejéről. Datálásában fontos az ö hang ő jelölése, ami miatt a reformáció kora elé nem tehetjük (Kniezsa: Hir. Tört. 101. 1.) és a cukor szó, amelynek első ismert előfordulása 1587. (A magyar nyelv történeti-etimologiai szótára I. Bp. 1967. 460. 1.) A helyesírás következetlensége (az ö hang ugyanabban a kézírásban o, ó, Ó, ó, Ó, eo, ő; a gy jelölése g, gi, gy) és az írás jellege miatt viszont XVII. századi már nem igen lehet. A datálást a vízjegyek is megerősítik. A következetlen helyesírás egyébként annak is a jele, hogy több helyről másolták a recepteket. A rézmetszetű táblák egészen más, vékony papíron vannak. A szúrágásokból láthatólag eredetileg nem tartoztak a kézirathoz, de a körülvágás és a metszés azt bizonyítja, hogy hosszú időn keresztül már együtt használták az egész kötetet. Ugyancsak a szúrágások alapján meg lehet állapítani, hogy a későbbi bekötéskor a tábláksorrendjét, sőt állását is fölcserélték. A mustrák Mihalik Sándor szóbeli közlése szerint 1600 tájáról valók, Dél- vagy Nyugat-Németországból. — Az ajándékozás időpontja, az ajándékozó neve az előzéken olvasható, ugyanekkor kapta a kézirat a „Némelly ötvösi jegyzések" nevet. A régi kézirattári katalógus viszont „Lugosy-Codex"-nek nevezi, ami tarthatatlan, mert Lugossy-kódexnek mást nevezünk. Kiadás: Rómer Flóris Ferenc: Adalék a magyar ötvösség történetéhez. I. Századok 11 (1877), 222—235.1. — A mustrákat közli Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Budapest 1884. 185—192.1. Mikrofilm: Mf. 3759/1. 40
