Csapodi Csaba: A »Magyar Codex« elnevezésű gyűjtemény (A MTAK kézirattárának katalógusai 5., 1973)
A gyűjtemény leírása
finiuit Anno 1531 " (I r) — 1537-ben is még Péterfalvy Jánosé. (II r) — „ex Theca C. I. Teleki 1739." [Teleki III. János kővári kapitány, Torda megye főispánja, megh. 1770.] (l r) — Bánffy Farkas. — A Nagyenyedi Ref. Koll. könyvtára. — Valószínűleg 1860-ban szerezte meg az MTA. Megjegyzések: A kódex első részét, a Chronica Hungarorum-ot, régebben tévesen a Thuróczy-krónika másolatának tartották. Jakubovich Emil állapította meg (Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora. Magy. Könyvszle. 37 (1930), 387—389. 1.), hogy a másolat a Képes Krónikáról készült, amely akkor Brankovics György rác fejedelem birtokában volt. Brankovicsnak a Tiszántúlon, Debrecen vidékén nagy birtokai voltak, így kerülhetett a Krónika lemásoltatásra a (hajdú)szováti plébánoshoz. Hogyan jutott a Nagyenyedi-kódex, több erdélyi kézen keresztül, Teleki Jánoshoz, nem tudjuk. Kazinczy Ferenc, aki 1816-ban látta a kódexet a nagyenyedi könyvtárban, úgy tudta, hogy br. Bánffy Farkas kincstartó (f 1794) ajándékozta a könyvtárnak. (Kazinczy F.: Erdélyi levelek. Kolozsvár 1944. II. köt. 97. 1. Erdélyi Ritkaságok 17.) Mindenesetre már a XVIII. század végén Nagyenyeden volt, mert Cornides Dániel (megh. 1787) itt készített róla leírást. (MTAK Kt. Tört. 4° 33.) Erre a könyvtárra vonatkozik a kötet hátsó táblájának belső oldalán olvasható, megcsonkult följegyzés: „Codex hie rarissimus jacebat in tenebris inter abjecta alia nonulla B[iblio]thecae S— pta, nulli notus, ad annum usq[ue] 1796, quo jussus ego infrascriptus, o[mn]es ut an[ti]quitates et raritates, si qua in B[ibl]iotheca laterent, perquirerem, impro[vi]so offendi, quern illico Supr[emo] B[iblio]thecae [ins]pectori tradidi ... L. Br. N. 1798." — Toldy Ferenc 1851-ben (A magyar nemzeti irodalom története. Pest. 82.1.) a magyar csíziót említi, mint amely a „nagyenyedi ref. collegiumnak egy 1462-ki deák codexében" található, ugyanígy emlékszik meg erről két év múlva (Akad. Ért. 13 (1853), 38. 1.) Ugyanő irodalomtörténetének 3. kiadásában, 1862-ben (101.1.) már azt mondja, hogy a csízió „A m. akadémiának egy 1462-ki deák codexében" van. Minthogy az MTAK Gyarapodási naplójában 1860. július 7-én 372. sz. alatt egy „Chronica Hungarorum"-ról mint vételről van szó, valószínűleg ez a kérdéses kódex. Minthogy azonban a kódex részletes leírása a kézirattári katalógusban nem történt meg, Heinrich Gusztáv a magyar csíziókról írt tanulmányában (EPhK 4 (1880), 247. 1.) csak Toldy Ferencre hivatkozva ismerteti, mert „a codexet mindeddig nem sikerült megtalálni." A következő évben Jakab Elek (A kalendáriumokról. AkTörtÉrt. IX/4. 1881. 36—41. 1.) egy másolat alapján arra következtet, hogy a szóbanforgó csízió egy nagyenyedi töredék. — Az eredeti első előzék, — amelyen ugyanaz a kéz, mint a hátsó előzéken, a kódex leírását adja —, Toldy Ferenc hagyatékából, Cornides jegyzetei közt, a föntmegjelölt helyen található. A kódex az irodalomban hol Thuróczy-, hol Teleki-kódex néven fordul elő. Az MTAK régi kézirattári katalógusában „Magistri Thuróczi: Chronica"-ként található. Egyik nevet se használhatjuk. Thuróczy-kódex azért nem lehet, mert nem annak a krónikának a szövege van benne, a Teleki-kódex név pedig azért nem alkalmazható, mert ez a név már le van foglalva a marosvásárhelyi könyvtár egy nyelvemlék-kódexe számára (Nytár 12. köt.). Minthogy a kódex a nagyenyedi könyvtárból került az Akadémia birtokába, a Nagyenyedi-kódex nevet adtuk neki. Tábláiból kiemelt töredékek: XIII. századi liturgikus kézirat egy leveléből származó 4 db töredék. (T 249. sz.) Kiadás: Csak a Csízió: Szilády Áron RMKT II. 367—368.1. (modern átírásban). — Jakab Elek föntebb i. m. 37—41. 1. — Melegdi [Melich] János: A legrégibb magyar csízió. Magyar Nyelv 14(1918), 136—-137.1. (betűszerinti közlés). — Horváth Cyrill. RMKT 2 459—463.1. (betűszerinti közlés.) 9
