Fráter Jánosné: A Bolyai-gyűjtemény (A MTAK kézirattárának katalógusai 4., 1968)

Bevezetés

13 A 19. század végefelé, amikor fellendülőben volt a hazai matematikai tudomány müvelése, a matematikai és fizikai folyóiratok megindulásával egyidőben, fellendültek a Bolyaiak tudományos tevékenységéből kinövő kutatások is. Szaporodtak az életrajzukat bemutató müvek: Szily Kálmán, Koncz József, Bedő— házi János, Stá'ckel Pál. A Bolyai-kutatás irományai közt megtalálható a Szily Kálmán által gyűjtött anyag nagyrésze. Szily Kálmán kapcsolatba került a Bolyai leszármazottakkal, akik a még fellelhető dokumentumokat az Akadémiának ajánlották fel. A Bolyai-kutatáshoz tartozónak tekinthetők, és a Bolyaiak tudománytörténeti jelentőségének elismertetéséhez szolgáltatnak adatokat a RAL-ban rendezett vonatkozó dokumentumok. Ez az iratanyag segítséget nyújthat olyan problémák vizsgálatához, mint az Akadémia állásfoglalása a Brassai-féle Bolyai Farkas feletti emlékbeszéd kérdése, a Bolyaiak müveinek kiadása körüli huza-vona, a Bolyai-dij megalapítása és odaítélése, stb. A Bolyai-gyűjteménnyel kapcsolatban azonban csak egy kérdéssel kell foglalkoznunk részletesebben, melynek dokumentumai szintén itt találhatók. Ez a marosvásárhelyi Bolyai iratoknak átmenetileg Budapestre kölcsönzése és Marosvásárhelyre való visszajuttatásának kérdése. Az Akadémia matematikus tagjai közül Hunyady Jenő jelentette az 1868. jun. 15.-i akadémiai kisgyülésben, hogy a bordeauxi akadémia kiadványában értekezés jelent meg Bolyai János Appendixéről. Ennek nyomán hivja fel az Akadémia figyelmét, hogy a két tudós kézirati hagyatékát a marosvásárhelyi kollégiumtól kérje kölcsön az Akadémia átvizsgálás végett. A RAL-ban lévő iratok alapján pontosan követni lehet a felküldött iratok sorsát. Eleinte ugy tünt, hogy a magyar matematikusok megfeledkeztek a hagyatékról. Két külföldi tudós: Boncampagni Balthasar és Hoüel Jules ugyanazon év és szinte egynapon (1871. jul. 7. és 9. ld. RAL 688/1871) irt levelének sürgetésére - és Pauler Tivadar közbenjárására - az Akadémia bizottságot alakított a hagyaték átvizsgálására. 7 A kiküldött bizottság azonnal megkezdte a munkát, de csak lassan haladhatott. Az előzetes marosvásárhelyi rendezés ellenére az elég nagyhalmazu iratok tartalmának pontos meghatározása nehézségekbe ütközött. Az iratok szerfelett rendetlen volta mellett a közbeszurások, kihagyások, ismétlések, a rokonértelmü szavak és jelzők tulhalmozása, különösen János sajátságos betűinek és matematikai jelöléseinek olvasása, rendkívül megnehezítették és fárasztóvá tették a tanulmányozást. A dokumentumok között nem voltak teljes, kiadásra szánt müvek; a nagyobb terjedelműek is tisztázatlanok, rendszertelen töredékek, és János hagyatékában rengeteg dirib-darab papírra irt, odavetett, vagy megnyirbált feljegyzések. Mégis a bizottság 1872. március közepén irt tájékoztató jelentésében hat témakört jelölt meg, melyek kiadásra kerülhettek. Elsősorban az Appendix magyar nyelvű kiadását ajánlották. Megjegyezték azonban, hogy a "kéziratok csak akkép lesznek kiadhatók, ha azok mind nyelvileg, mind pedig az azokban használt jelölésekre nézve tökéletesen átdolgoztatnak" (RAL 1249/1872). Már ekkor kívánatosnak tartották a Gauss-Bolyai levelezés megszerzését, publikálás céljából. Az Akadémia III. osztályának javaslatára ez a terv a későbbiekben módosult. Nem látták célszerűnek az alig 20 lapos Appendix külön kiadatását, hanem a kéziratokból egy 15-20 ives kötet összeállítását tervezték, melynek az