Rejtő István: Zalka Máté kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 2., 1966)

Bevezetés

5 Roszszianov Zalka Máté özvegyének, Vera Zalkának szíves segítségével forráskutatásokat végzett a család birtokában lévő gazdag és szerteágazó hagyatékban. Kutatásai eredményét az orosz nyelven megjelent Zalka-monográfiában gyümölcsöztette. Ezt a jelentős hagyaték-anyagot Vera Zalka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ajándékozta (az ajándékozás körülményeire még a továbbiakban visszatérünk). Az anyag kézirattári feldolgozása során kitűnt, hogy a hagyaték két területen tartalmaz igen gazdag forrás-anyagot: egyrészt Zalka Máté életútjának kutatói számára, másrészt az irodalmi hagyatékból kirajzolódó írói pályával foglalkozók számára. A jelen bevezetés csupán arra kíván szorítkozni, hogy felhívja a figyelmet a kutatás lehetőségeire és a várható új eredményekre. Az első nagy meglepetést az okozta, hogy a hagyatékban megtalálhatók az 1912-1914 között keletkezett fiatalkori zsengék, irodalmi próbálkozások: diákkori verseinek egykorú gépiratos szövegei, az elöljáróban idézett önéletrajzi jegyzetben említett "Falusi királyleány" c. színmű-kísérlet lemásolt példánya és a "Tibor" című regény autográf szövege. Ez utóbbit, az egykori bejegyzés szerint 1914. junius 24-én befejezte. Az önéletrajzi elemekből szőtt írásban a leíró és dramatizált részek váltakozva követik egymást. Ezek a fiatalkori irodalmi erőpróbák feltételezhetően csak később kerülhettek a Szovjetunióban letelepedett Zalka Máté birtokába, a család juttathatta el kerülő utakon. A hagyaték időrendben következő része a katonaélet és a hadifogság négy évéből származik. A tizenhárom különböző nagyságú, több mint két és félezer sűrűn teleírt füzetlapból megrázó kép tárul a kutató elé: az azonnali élmény közvetlenségével elevenedik meg a kiképző táborban támadt benyomások után a frontok poklával szem benéző fiatal érzelemvilága. Versek, naplófeljegyzések hűségesen tükrözik az eseményeket. Ennek a hagyatékrésznek gerince két versesfüzet és két naplófüzet. A versek dalszerű sablonformáiből időnként felvillan szerzőjük életérzése és érzelemhullámzása. A gondosan datált versek segítségével pontosan nyomon követhetjük a háború forgatagába került tizenkilenc éves fiatalember útját. A versek első füzete a következő alcímet viseli: "Jegyzeteim katonaéletemből. Franki Béla hprd.M. Kir. 12.honvéd gy. e. Eger, 1915.