Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
Hozzászólások 63 résére tett gesztusként való alkalmazása, a hivatkozásoknak a szövegben való kognitív használatából, a tudományos világban szokásos elismerési rendszerbe való átemelését jelenti. Az ilyesfajta alkalmazás meglehetősen problematikus. WOUTERS (1992) egy másfajta megközelítést javasolt: a hivatkozási analízisben a hivatkozást az idézett mű részeként kell tekinteni, míg a kiindulópontot az idéző mű adja. Ezek nagyjelentőségű kérdések, melyek további figyelmet érdemelnek. Érdekes, hogy még abban az esetben is, ha képesek lennénk egy összetett hivatkozási elméletet felállítani, annak a gyakorlatban való alkalmazhatósága nagyobb adatmennyiségek esetén bonyolult lenne. Az ISI adatbázisok (ezek a hivatkozásokra vonatkozó fő információforrásaink) a hivatkozások darabonkénti összeszámlálására épülnek. Ez a rendszer nem tesz különbséget a hivatkozások között azoknak a szövegben betöltött szerepe és súlya szerint. A hivatkozások használata a tudománypolitikai elemzésekben, és különösen a kutatások vizsgálatában, igen elterjedt, még a megfelelő mélységű elméleti háttér hiányában is. Teljes mértékben támogatom annak további kutatását, hogy a hivatkozások és más bibliometriai eszközök használata vajon miért ilyen elterjedt. Továbbá azt is, hogy kiknek és miért áll érdekükben a bibliometria helytelen felhasználása, ami ellen G&S oly élesen emel szót. Érdemes eszünkbe idézni WOOLGAR (1991) megfigyelését arról, hogy a mérési technológia (ez esetben a hivatkozási analízis) befolyásolja azt, hogy miképpen tekintünk a mérés tárgyának tulajdonságaira. Kijelenthetjük, hogy hosszabb távon a jó minőség (ez alatt fontosságot vagy kifejtett hatást értünk) megegyezik, vagy legalábbis szorosan összefügg a hivatkozások gyakoriságával. A hivatkozások önigazolók lesznek. Ez azért van így, mert a minőség, melyet megpróbálunk a hivatkozások számolásával mérni, önmagában nem létezik. Ez nem kizárólag a bibliometriával foglalkozó kutatók mesterséges kreációja, hanem a tudóstársadalom és a tudománypolitikáért felelős köröké is (WOOLGAR 1991). A meghatározások időről időre, helyzetről helyzetre, és feltételezhetően felhasználóktól függően is változnak. Záró megjegyzések Összefoglalásképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a mennyiségi analízisben további figyelmet kellene szentelni a jó minőségű munka fenntartásának. Ez jelenti az eddig már elvégzett kutatásokból nyert tapasztalatok ismeretanyagának elsajátítását, és az elkövetkező kutatási programok magas színvonalom történő lebonyolítását. A jó kutatói munka eredményessége nem feltétlenül függ nagy adattömegek felhasználásától. Annak az eldöntése is fontos lenne, hogy egy elvégzett kutatás, mely részei érdemlik meg a szakfolyóiratokban való közlést. A magas színvonal fenntartásának egyik kézenfekvő módja a publikálásra felajánlott cikkek szigorú elbírálása lenne. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a szelekciós folyamatot szigorúbbá kell tennünk. A Scientometrics szakfolyóiratnak különösen nagy a felelőssége. Végül, de nem utolsósorban, több figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy valójában mit is kívánunk mérni. Ez azt jelenti, hogy a mennyiségi vizsgálatokat szorosabban bele
