Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

52 VLADIMIR S. LAZAREV A vizsgálatok témája A bibliometria fő témája a dokumentumok, dokumentum-gyűjtemények és a dokumentumok elemeinek mennyiségi vizsgálata. PRITCHARD (1969) meghatározása szerint a bibliometriában matematikai és statisztikai módszereket alkalmaznak könyvekre és más kommunikációs médiumokra. Egy dokumentum - így nevezünk bármilyen állandó információt hordozó eszközt - a bibliometria tárgya. Fontos megjegyezni, hogy a kutatók egy része szerint bármely dokumentum a bibliometriai kutatás tárgyává válhat, tehát a nem-tudományos dokumentumok is. Vannak olyanok, akik szerint a bibliometria tárgya egy dokumentum és egy könyvtár-hálózat lehet (BONITZ 1982). Mivel azonban egy könyvtár (a legáltalánosabb értelemben véve) dokumentumokból, olvasókból, könyvtárosokból és technikai eszközökből áll (STOLYAROV 1981), valamennyi részelem közötti kapcsolat (a könyvtárban végbemenő minden folyamat) beletartozik a bibliometria tárgyába. Ennek általános definíciója a következő lehetne; Egy dokumentum és a dokumentumhoz kapcsolódó mindazon eszközök, melyek beletartoznak a könyvtár fogalmába. Ez a fajta megközelítés teljesen megegyezik a bibliometria fő célkitűzésével, ami nem más, mint «a könyvtári munka tökéletesítése» (BONITZ 1982). Ha ezt a célkitűzést nem vennénk számításba, alig maradna más a bibliometria tárgyaként, mint maga a dokumentum. Véleményem szerint EGGHÉNEK (1994) igaza volt, amikor a bibliometria tárgyát kiterjesztette a dokumentumokhoz kapcsolódó anyagokra, amelyekkel a levéltárak, a média-központok stb., rendelkeznek (gyakorlatilag minden szociális kommunikációt elősegítő intézmény), mivel ezek felépítése hasonló a könyvtárak felépítéséhez. Nem használják a «dokumentum» szót a floppy-lemezeken tárolt információk, a képek, a hanglemezek, a tudósok matematikai szimbólumokkal teleírt jegyzetfüzetei stb. esetében. A valóságban ezek kapcsolják össze a lehetséges felhasználókat a dokumentumokkal, így közvetve maguk is dokumentumoknak tekinthetők. A «metriákkal» foglalkozó kutatók nem vizsgálhatják az információt amennyiben az nemdokumentum alakban található; ezért pl. egy élőszóban elhangzott közlést legalább hangszalagon rögzíteni kell (így már dokumentumnak számít). A tudománymetria tárgya lehet a tudományos aktivitás bármilyen mennyiségi indikátora. A tudománymetriával foglalkozó szakemberek a tudományos dokumentumok és potenciális felhasználóik (és alkotóik; a tudományban a felhasználó és az alkotó közösen testesül meg a «tudósban») közötti kapcsolatok vizsgálata mellett felméréseket végeznek a tudósok számáról, a pénzügyi támogatás nagyságáról, a technikai felszerelések minőségéről és más olyan tényekről, amelyek beletartozhatnak egy dokumentumba: társszerzőség, együttműködés (írott formában, ami kifejezésre jut közös projektekben vagy valamilyen más kapcsolódó dokumentumban). Fontos, hogy a tudományos dokumentum az első, azonnal mérhető és látható eredménye a tudományos tevékenységnek, mely az információszerzés eszköze, ezért egyik módja és eszköze a tudományos dokumentum létrehozásának. A tudománymetriai felmérések többsége dokumentumokkal foglalkozik. A «maradékot» vala-