Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl

6 Kis tudománymetria, nagy tudománymetria. nak nem sok esélye lesz a fennmaradásra, ha lesz egyáltalán. A kelet-német bibliometrikusoknak még talán vannak lehetőségeik, ha sikerül integrálódniuk a nyugatnémet tudományrendszerbe. Még nagy a lelkesedés az új technikai lehetőségek láttán, de az elmúlt három év tapasztalatai alapján le kell szögeznünk, hogy több kutatást kell végezni, és nem elég megelégedni csupán az adatok szolgáltatásával. 8. Látjuk tehát, hogy valóban vannak olyan tünetek, amelyek «gyermekbetegségre» vallanak, s amelyeket a normális fejlődés részének tekinthetünk, pl.: - nehézségek az identitás kialakításában, és kezdeti dezorientációs problémák, - nem egyértelműen meghúzott határvonalak a tudomány és a spekuláció között, - túl sok zsákutcába torkolló megközelítés, - csekély fogadókészség a tudományterületen kívül, és a más területekkel csak ritkán történő kölcsönhatás. Egyértelmű jelek mutatnak azonban arra is, hogy a tudományterületet alapjaiban érintő, sokkal mélyebb válságról van szó. A «nagy tudomány» stílusában a bibliometriai tevékenységek finanszírozására fordított jelentős összegek, s kísérőjelenségként a nem kielégítő kommunikáció, bizonyos kutatócsoportok teljes elszigetelődéséhez vezethet. A kutatócsoportok elveszíthetik függetlenségüket, sőt fel is bomolhatnak, és - általános tendenciáját tekintve - az elméleti és metodológiai fejlődés teljesen le is állhat. A tudománymetria olyan technológiává válhat, amely a tudománypolitika kiszolgálója lesz. Az is elképzelhető, hogy a bibliometria és az informetria a tudomány történetének egy kis lábjegyzete lesz csupán vagy tevékenységi körük leszűkül néhány erősen specializált kutatási területre, amelyet többé már nem lehet független diszciplínának tekinteni. Mi a megoldás? Felelőtlenség lenne, ha csupán megemlítenénk a tünetek némelyikét, és megpróbálnánk magyarázatot adni a bibliometria jelenlegi helyzetére vonatkozóan, de nem törekednénk arra, hogy útbaigazítást is adjunk a válság kezelésére és megoldására. 1. Minden esetben elsődleges feladat, hogy minimális konszenzust alakítsunk ki a legalapvetőbb kérdések, az elmélet és a terminológia tekintetében. 2. A bibliometriai alterületek további eltávolodásnak megállítása és a kommunikáció előmozdítása érdekében a bibliometrikusok felelősséggel kell, hogy tartozzanak a tudományterület egészéért: beleértve a tudományos kommunikáció minden kvantitatív megközelítését és modelljét, a tudományos információk tárolását, terjesztését és visszakeresését is. A bibliometriai kutatásterületeknek ez a meghatározása azzal az előnnyel jár, hogy a szokásosnál sokkal szélesebb körű és integrál minden jelenleg meglévő orientációt, így például a tudománypolitikában, könyvtártudományban és az információ-visszakeresésben történő alkalmazásokat is.